19. rész - Három még társaság, négy már tömeg

Iszonyat hálás vagyok mindenért, Nélkületek sehol se lennék, köszönöm! 

- Már hatodjára esik rám ez a szar, Zayn emeld fel a segged, és gyere segíteni! - kiabálom valahonnan a sátor alól. Az egyik fémcső ismételten körülbelül átszúrja a bordámat, amit már nem bírok elviselni idegekkel.- Siess, vagy csak a hullám marad itt!
- Deon, ügyelj a szádra! - hallom kintről anya hangját, amint ledorgál.
- Zayn, te meg mozgósítsd magad! - sóhajt fel Yaser.
Anya és ő minden erejükkel azon vannak, hogy idilli családi hét legyen, de már az elején eldőlt, hogy nem lesz egyszerű. Makacsul ragaszkodom ahhoz, hogy úgy viselkedem Zayn-nel, ahogyan bármelyik húg a bátyjával.
- Hogy lehetsz ennyire szerencsétlen, mond csak? - nyújtja a kezét nevetve, hogy segítsen kijönni, de nem fogadom el. Sértetten hagyom magára a sátorral, én pedig  levágom magamat a földre.
- Most itt hagysz? - fordul felém kérdő tekintettel, mire csak lazán rántom meg a vállamat. - Mindegy, nélküled úgyis könnyebben boldogulok. - sóhajt, majd szemügyre veszi, hol rontottam el.
Anyáék közben több körben hordják át a dolgainkat, úgy tűnik, eléggé sokat pakoltunk össze. Tűzifa, bogrács, kempingágy (?), hálózsákok, szúnyogriasztó, XLL-es overálok, - amik azt sem tudom kire jönnek rá Yaseren kívűl, vagy hogy egyáltalán minek kell ide az most - bakancsok, kulacsok és hasonló haszontalan felszerelések.
Zayn nekiáll összerakni a sátrat, egyértelműen több sikerrel, mint nekem sikerült. Annyira jól, hogy tíz percen belül már rendes formája van, negyedóra múlva már sziklaszilárdan áll. Fölényesen, csípőre tett kézzel szemléli művét. Gunyoros pillantást vet felém, sunyin mosolyogva.
-Ne örülj a fejednek, ha este ránk dől, mérget vehetsz rá, hogy leverem rajtad! - fenyegetem meg, ami mintha csak még jobban mulattatná, ahelyett, hogy félne. - Komolyan beszéltem! - szűkítem össze a szemeim.
- Tudom, tudom! - mentegeti magát szórakozottan. - Isten ments, hogy Deon Cece ne tudjon aludni este, inkább még egyszer megnézem, hogy erősen tart-e! - jelenti ki somolyogva.
Sóhajtva megyek be utána, és meglepetten látom, hogy a sátor belülről nagyobb, mint reméltem.
- Hű, de jó! - ámulok el őszintén. - Ez tök nagy!
- Ugye, ugye? Malik Mester mindenre képes!
- Ez nem a te érdemed! - jegyzem meg nevetve, mire csak megjátszva, hogy sértődött lett, megvonja a vállát. - Jól van, ügyes vagy! - dicsérem meg, majd megütögetem a hátát.
- Köszönöm - vigyorodik el.
- Milyen a sátor? - hallatszik kintről anya hangja, mire csak Zayn-re nézek, hitetlenül lehunyom a szemem, és meglepem magamat a mondandómmal. - Szuper, igazi profi!
Az említett arcára mosoly húzódik. Kimegyünk a sátorból, és segítünk anyáéknak elhelyezni a dolgokat, hogy a közelünkbe legyen. Ezzel végezve, elkezdjük megfőzni az ebédet. Na, ez egy igazán vicces műveletre sikeredik.
- Zayn, basszameg, ráöntötted az egész sót? - lépek hirtelen mögé. Egy általunk felállított faasztalnál áll éppen, a húst kéne megfűszereznie, hogy utána felrakhassuk sülni.
- Halkabban, próbálom helyrehozni! - suttogja mérgesen, nehogy anyáék meghallják, hogy elrontotta az egészet. - Te se csinálnád jobban, ne papolj! - vesz elő egy papírzsebit, tervezve, hogy ő majd egy elegáns mozdulattal leszedi a felesleget. Azonban ez a teória egy pillanat romba dől, sőt, csak ront a helyzeten. A hús így már nem csak túl sós, még zsebkendő cafatokkal is tele van.
- Gratulálok, ezt jól elrontottad! - dorgálom le, már nézni se bírom, ahogy bénázik. - Engedj ide, megcsinálom! - lököm félre.
Egy apró copfba fogom a hajamat, hogy még az se zavarjon. Az egyik ásványvizes üveget megkeresve tisztítom le a legrosszabb állapotban lévő csirkehúst. Szépen tisztára mosom, majd újrakezdem a fűszerezését. A még tiszta darabokra pedig a felesleges sót kenem, így pazarolnunk sem kell.
Zayn mellettem téblábol, talán most fedezi fel, hogy nem agysebészet végigcsinálni. Azonban észrevételével alaposan rácáfol előbbi elképzelésemre.
- Mi lett a hajaddal? - kérdezi hirtelen, mire furcsálló pillantással jutalmazom. - Úgy értem, miért vágattad le?
- Néha el kell járni fodrászhoz is - válaszolom kurtán, tekintetem inkább leszegezem. - Ha nem tetszik, ne nézd!
- Nem, nem... Nekem tetszik. Szerintem még jobb is, mint mikor hosszú volt. Csak érdekelt, hogy miért szabadultál meg tőle. A lányoknál ez ilyen szent dolog, nem? - támasztja neki a csípőjét az asztalnak, barna szemei a távolba merednek.
- Változtatni akartam - vonom meg a vállam, pedig tulajdonképpen nem tudom, hogy csak ez volt-e az oka. Mostanában fogalmam sincs, hogy mit miért teszek, de egy ideje már nem is érdekel. Élvezni akarom az életet, nem korlátozni. Nem érdekelnek a miértek. Talán ennek is Ő az oka.
- Sikerült - pillant felém, és elismerő egy bólintással otthagy egyedül.
Csendesen mérlegelem egy ideig még a szavait, azon gondolkozom, hogy talán ezt most negatív, vagy pozitív értelemben kell, hogy felfogjam? Bármelyik lehet, fogalmam sincs, hogy Zayn gúnyosan, vagy őszinte elismeréssel, netán csalódottsággal vegyített ráeszméléssel közölte.

Szerencsére sikerült úgy megmentem a húsokat, hogy nem vették észre a kisebb bakit. Jóízűen eszünk, de a társalgást igazándiból csak Yaser és anya tartja fent, mi csendben vagyunk. Zayn megjegyzése, miszerint megváltoztam, szíven ütött, de semmi esetre se bánom, sőt. Boldog vagyok, amiért rádöbbent, hogy nem vagyok az ő bábja, aki vár rá, és elviseli, hogy hosszú időkre egy szó nélkül eltűnik. Kétszer játszotta el ezt velem, most már falat húzok magam köré az ismételt pofára esés elkerülése végett.
- Ebéd után tartunk egy kis szünetet, utána irány kirándulni, mit szóltok? - kérdezi Yaser két falat között.
- Alig várom - mosolygok izgatottan.
- Szintén - biccent Zayn. - Én már befejeztem, köszönöm, finom volt.
Műanyag tányérját elmossa a flakonban lévő vízzel, majd visszateszi az asztalra.
- Én is - követem példáját, s hatalmasat ásítok.
- Pihenjétek ki magatokat, mert nem akarom, hogy délután fáradtak legyetek!
- Oké - bólogatok, már aludni akarok, semmi kedvem többet bájologni.
Elmegyek a sátorhoz, kihúzom a cipzárt, bekúszom, visszahúzom, és a hálózsákomra dőlök fáradtan. Lehunyt szemmel egyenletesítem a légzésemet. Már majdnem sikerül elaludnom, mikor hirtelen valaki bejön, majd nemes egyszerűséggel befekszik. Automatikusan leszek éber. Alkarommal fellököm magamat, összehúzott szemöldökkel bámulok rá.
- Mit csinálsz? - kérdezem meg inkább, mikor már magára rángatja a hálózsákot, és a cipzárral vesződik.
- Minek tűnik? - válaszol reflexből, majd rám vigyorog. - Ha látnád milyen arcot vágsz, biztosan te is jól szórakoznál! - nevet fel hitetlenül, és felém fordulva rakja le az arcát.
- Az őrületbe kergetsz - sóhajtom, de mivel nem tudok mit tenni, én is hasonlóképpen fekszem le. Csak a biztonság kedvéért. Még párszor kinyitom a szememet, érdeklődve figyelem nyugodt arcát. Nem sokszor láttam így, ha mégis, azokat az értékes pillanatok közé sorolom. Teljesen más, olyan, mintha levenné a már olyan jól ráragadt álarcot.
- Ha bámulsz nehéz elaludni - jegyzi meg hirtelen, szája felfelé húzódik, ahogyan rajtam mulat. Még mindig csukott szemmel tör a felszínre az a jóleső érzése, hogy figyelem.
- Én nem is... - mentegetem magamat. Ekkor viszont rádöbbenek, hogy Zayn előtt minek? Nem érdekel mit gondol! - Hagyjuk, mindegy! - hunyom le szorosan a szemeimet.
Koncentrálok az alvásra, ami nem megy. A tudat, hogy ismét közel van hozzám, fél méterre, egyszerűen megdöbbentő, és zavaró. Hallom, ahogyan ki-be veszi a levegőt, ahogyan mocorog, és érzem, hogy mellettem van. Megnyugtat, de felkavar. Utálom, hogy ezt váltja ki belőlem. És nem, ez nem egy jó érzés, hiába hinné mindenki azt! Borzalmas, zavaró, idegesítő és furcsa érzés, amit nem tudok megmagyarázni.
Legalább azt tudnám, hogy vele mi van... Hogy tud ilyen nyugodtan szunyókálni? Lehetséges annyira kimerült a sok munkától már, hogy bárhol képes elaludni...
- Deon, neked is ezt kell tenned! - emlékeztetem magamat fejben, és így is teszek. Elfelejtem, hogy mi zajlik körülöttem, az egyenletes légzését hallgatva nyugszom meg, majd elmerülök az álmaimban...


Tumblr_m6e69n50941r60zhwo1_1280_largeA kirándulás csodálatos. A közelben lévő tóhoz sétálunk el, de az odaút is káprázatos. A madarak csicsergése, a nyári hőség lágy szellővel, a fák között bekúszó délutáni napfény és a kék égbolt. Imádom a nyarat, ennél szebb nem is lehetne már!
Egészen addig tart a jókedv, míg nem veszek észre egy kiálló gyökeret, és nem bukok orra. Mindenki tudja milyen: az egyik percben minden ok nélkül boldogan sétálgatsz, a másikban azt veszed észre, hogy a föld a szádban van, és öklendezned kell.
Velem is ez történik. Egy halk nyikkanáson kívül pedig semmi nem hagyja el az ajkaimat.
Ezért eshet meg az a kellemetlen dolog, hogy egészen egyszerűen nem veszik észre, hogy a sor végén kullogó Deon van-nincs.
- Várjatok már meg! - kiáltok utánuk, egy fűszálat kikapva a számból.
Mindenki hátrafordul. Az ismerős érzés villámcsapásként ér. Egyszer már voltam ugyanilyen megalázó helyzetben, mikor az állatkertben egy madár pottyantott rám. Ugyanazok a nevető tekintetek és szájak, az érzés, hogy soha nem voltam ennyire kínos szituációban.
- Látom, még mindig ugyanolyan szerencsétlen vagy! - kacag fel jóízűen Zayn.
- Látom, még mindig ugyanolyan seggfej vagy! - válaszolom reflexből, bosszús pillantásokat lövellve felé.
- Deon, ügyelj a szádra! - hangzik el a már annyira sokszor hallott fegyelmezés anyától, aminek sose volt, és sose lesz hatása.
- Ő az, aki mindig kiröhög, miért nem őt szidod, ahelyett, hogy mindig bennem keresed a bűnbakot? - fakadok ki, kezemmel Zaynre mutogatva.
- Ne légy óvódás, és hagyd abba, hogy másra kened a dolgokat! - néz rám szúrósan.
- Zayn, te is viselkedj! - dorgálja meg sokkal finomabban Yaser a fiát, ahogyan minden rendes apa tenné. Azonban ő nem az apám, Zayn nem a testvérem ( a történtekre nézve ez elég undi is lenne ), ez az egész itt nem a családom! És soha nem is lesz! A fekete hajzuhatagokat leszámítva semmi nem köt össze minket, nem is fog! S ez nem az én kamaszkori lázadásom, hanem a családi zűrök szülte ellenszenv.
Figyelem a távolodó alakokat, amint egymás mellett sétálnak boldogan. Kirekesztettnek érzem magamat. Nem tartozom anyához, sem Yaserhez, de Zaynhez sem. Hárman tökéletesen jól kijönnek egymással, én vagyok a gond. "Három még társaság, négy már tömeg." És bármennyire is szerettem volna, nem Zayn a felesleges. Hanem én.
Zaklatottan fordítok hátat, eldöntöm, én visszamegyek a táborhelyhez! Nem kérek a sétából! Lehet, hogy gyerekes, de kit érdekel? Jogom van duzzogni, ha így akarom!
Gyorsuló léptekkel indulok vissza, abban a biztos tudatban, hogy nem veszik még egy ideig észre, hogy nem követem őket. És mégis az egyetlen gondolat ami a fejembe kúszik az nem az, hogy miért és mennyire nem fűlik a fogam az ilyesmihez. Hanem az, milyen életem lehetne az apámmal. Ott is van egy másik család, az új felesége, s a közös gyerekük. Tehát oda sem tartozom. Igazándiból senkihez, és semmihez nem tartozom már. Hogy is hívják az ilyet? Mikor egyedül vagy, és senki nem ért meg, hiszen nem voltak a helyzetedben, nem érzik, amit te. Meg is van. Magány.

26 megjegyzés:

  1. Ez nagyon jó lett! Várom a kövit!

    VálaszTörlés
  2. Úristen...annyira imádooooom *-* Holnapra nemtudnál irni még egy részt ?? Lécciii..könyörgök !!! :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én Téged imádlak! <3 Annyira szeretnék, de sajnos az időm mindig korlátoz, de ígérem, annyira gyorsan próbálom mindig hozni, ahogyan csak tudom. De egy hétig mindig tart, nem sikerült...:( Köszönöm, hogy írtál!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Szia nem rég kezdtem el olvasni a blogod NAGYON TETSZIK ! :) várom a következő részt ;)
    Ami a legjobban tetszett ebben a részben ez a gondolat volt:

    "- Változtatni akartam. - vonom meg a vállam, pedig tulajdonképpen nem tudom, hogy csak ez volt ez az oka. Mostanában fogalmam sincs, hogy mit miért teszek, de egy ideje már nem is érdekel. Élvezni akarom az életet, nem korlátozni. Nem érdekelnek a miértek. Talán ennek is Ő az oka."

    Nagyon szép gondolatsor! Csak így tovább ;)) Xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon nagyon nagyon örülök, hogy elkezdted olvasni, és még jobban, hogy tetszik is. Köszönöm, boldog vagyok, amiért kiemeled ezt a gondolatot. Egyébként csak most látom, hogy egy mondatot el is írtam. Aj, Azy! -"pedig tulajdonképpen nem tudom, hogy csak ez volt-e az oka." Hálás vagyok, amiért így gondolod, és köszönöm, hogy írtál!:) <3

      Pusz, Azy

      Törlés
  4. Imádom!! *.* Nem akarsz egy részt irni Zayn szemszögéből?? :O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én tudod kit imádok? Téged!!! Egyébként nem tervezem, talán majd a végén!:P

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. jajj olyan jóó*-* az egyik kedvenc blogom!!És télleg jó lenne egy rész Zayn szemszögéből is...vajon mit érez Deon iránt..?? ezen már egy csomót gondolkoztam:))NAGYON JÓL ÍRSZ!!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      El sem tudod hinni, mennyire feldobja a napomat egy ilyen komment, mint a tied! Nem szeretnék Zayn szemszöges részt, mert lelőném a poént. Mondjuk nekem könnyű, én tudom, hogy mi van tulajdonképpen... Ha nagyon akartok, akkor majd a vége felé lesz egy szavazás. Amelyik részre leginkább kíváncsiak vagytok, leírom!:) Köszönöm szépen, nagyon sokat jelent, hogy azt gondolod jól írok!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Újból remekeltél! Tetszik ahogyan csavarod a sztorit, szép lassan bontakozik ki minden! Hihetetlenül jó vagy! Várom a folytatást nagyon! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, hálás vagyok érte!:') Igen, próbálom valahogyan felépíteni a történetet, örülök, hogy szerinted sikerül! Sietek! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Szia :D
    Húúú, iszonyatosan vártam már, erre tegnap este a netem úgy döntött, megszivat, így csak most értem ide.
    Előttem van a kép, ahogyan Deon fekszik a sátor alatt, ahogy Zayn önelégülten vigyorog, agogy Deon kiprésel magából egy dicséretet Zayn felé, ahogyan a hússal szerencsétlenkednek és próbállnak testvérként viselkedni. De meddig fog menni ez a szinészkedés?
    Teljesen átéreztem Deon helyzetét, mikor Zayn befeküdt mellé. - Annyi különbséggel, hogy nekem valószínű a nyálam is csorgott volna ;) - Érdekesek a gondolati, de mégis olyan titokzatosak. Vagy lehet az én felfogásom nehéz XD De én még mindig nem tudom, mit is érez Zayn iránt Deon. Utálat? Nem, az nem ilyen. Szerelem? Nem, még nem hiszem. A két végletet kilőttem, de mint tudjuk, sokszor csak egy hajszűl választja el a kettőt egymástól, és úgy érzem Deon most éppen ezen a hajszálon ácsorog és örlődik. A továbbiakban eldől, hogy hova fog kerülni. - Na Zayn érzései és véleménye még homályosabb, így azt meg sem próbálom fejtegetni - bár éppen ez teszi az egészet olyan izgalmassá!
    Nem tesz jót a lánynak, hogy az anyukája folyton megdorgálja, ezzel erősíti benne, hogy felesleges, vagy mindent rosszul csinál. Sajnálom, de reménykedem benne, hogy rájön hova tartozik, és megtalálja a helyét Zayn mellett. -Remélem nem téved el hazafele-
    Szeretem, hogy mindig csipkelődnek egymással, hiszen a veszekedős jelenetkből aztán kihozni a legfordulatosabb változásokat, eseményeket.
    Nagyon tetszett ez a rész is, sokat mondó volt :D
    Izgatottan várom a folytatást!
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Oh, mennyire örülök, hogy írtál. Deon tulajdonképpen vegyes érzelmeket táplál Zayn iránt, hiszen eléggé furcsa a viselkedése, tökéletesen ellentmondanak egymásnak a tettei. Boldog vagyok, amiért így leírtad, hogyan látod a helyzetet, ez sokat segít!:) <33 KÖSZÖNÖM!

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Mindig elcsodálkozok rajta, hogy mennyire jól tudsz írni..! Csak így tovább, és már nagyon várom az új részt!! *-* :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hogy én mennyire boldog leszek attól, hogy így gondolod!:') El sem tudnád képzelni, de komolyan!! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Szia! :)

    Még szombaton délután sikerült rábukkannom a blogodra, de sajna aznap nem volt időm olvasni, mert dolgoztam. De vasárnap már senki és semmi nem tarthatott vissza tőle. Még az sem, hogy hajnali fél egyre sikerült eljutnom a végére és ma egyetemre kellett mennem :D
    Ahogy elkezdtem olvasni a legelső részeket, tudtam, hogy nem szabad abba hagynom. :)
    Eleinte fura volt, hogy jelen időben írsz, kellett egy kis idő míg megszoktam, de aztán ez annyira sikerült, hogy ma én is abban kezdtem el megírni az új fejezetemet. Gondolkodtam, hogy valami nem stimmel, mire leesett, hogy mi is a bibi. Na de nem kalandozok el :) Aztán a másik ami motoszkált bennem, hogy képtelenség ennyit veszekedni. Lehet, hogy csak azért tűnt soknak, mert egyben olvastam az eddigi részeket. De ahogy a végére értem, eltöprengtem és rájöttem, hogy végülis mi mást is várhatna az ember két makacs, heves természetű fiataltól, akik talán csak maguknak képesek bevallani, hogy vonzódnak a másikhoz?!
    A stílusod, ahogy írsz magával ragadó. Csak sodródtam az eseményekkel, mire észbe kaptam már végére is értem egy- egy résznek és jöhetett a következő. Ahogy leírsz egy tájat vagy bármilyen helyszínt, amelyet illatokkal teszel még életszerűbbé, láttatni engedi lelki szemeim előtt az egészet. És itt nem csak éppen a helyszínre gondolok, hanem az egész cselekményre. A karaktereid jól kidolgozottak és ami számomra fontos szempont, szerethetőek és van olyan, akivel úgy érzem legalább részben azonosulni tudok. Ha engem kérdezel ezek mind egy jó író ismérvei, szóval le a kalappal előtted! :)
    Sok- sok ihletet kívánok a folytatáshoz! :) Remélem minél hamarabb érkezik a folytatás. ;)
    A későbbiekben is megpróbálok komival jelentkezni, ha nem is minden résznél, de igyekszem. Pontosan tudom milyen fontos a visszajelzés egy írónak és úgy érzem ez a minimum azért, hogy hajlandó vagy ezzel fáradozni a sok egyéb elfoglaltság mellett, mert gondolom hogy van bőven neked is :)
    Remélem nem gond, hogy kész kisregényt rittyentettem ide neked :$
    puszi, Csillu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hatalmas hálával tartozom Neked, amiért elolvastad, és most írtál! Iszonyat sokat jelentenek a szavaid, el sem tudom mondani mennyire! Boldog vagyok, amiért tetszik a firkálmányom, és amiért így gondolod! Ha nincs sok időd, nem kötelező kommentelned, mert tökéletesen megértem. Ha mégis, akkor igazán köszönöm, rengeteget jelent számomra, hogy elmondod a véleményed!:') <333 Még egyszer egy hatalmas köszönöm mindenért!

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Úristen :D hát nagyon jó rész lett ez is meg az előző is csak mostanában elég sokat kellett tanulnom és nem nagyon volt időm olvasni a blogod, de áááá :D imádtam :D kérlek siess a kövivel :D erre már nincsenek szavak :D PERFECT :D *-*bubi*-* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én tökéletesen megértem, köszönöm, hogy most mégis írtál. Én Téged imádlak, annyira aranyos vagy, hogy szinte mindig rendszeresen írsz! :') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Az elejétől az elesésig sírásig röhögtem magam,de az elesése után szomorú lettem.:/ Hát az ő helyében én is így érezném magam,magányosan,kirekesztettnek. Az anyja minden egyes dolog miatt leszidja,és mindig Zayn mellett áll ki. És ebből az következik,hogy a gyerek azt hiszi,hogy felesleges már oda vagy akár a családba is.Remélem leülnek majd megbeszélni az anyukájával és helyre hozzák a dolgokat,mielőtt nagy butaságot tenne Deon. Deon szerintem vegyes érzéseket táplál Zayn iránt,vonzza is magához Zayn,de közben meg taszítja is. Néha bunkó vele,néha tök normális,olyan mintha maszkot venne fel Deon,mindkét alkalommal. De őszintén megvallva én imádom,mikor piszkálják,beszólogatnak egymásnak.:)Minden részben megtudsz nevettetni. Kíváncsi vagyok,hogy a haza felé vezető út zökkenő mentes lesz-e.Remélem nem téved el,ha meg mégis akkor Zayn a hős "megint" mentse meg..:D Már alig várom a folytatást,de legfőképp az estét várom,hogy fognak aludni egymást mellett,mert a vonzalom akkor még jobban köztük lesz.:D

    xoxo eternal dreamer.♥.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon boldog vagyok, amiért megnevettetett a jelenet, ez nekem hatalmas bók. Igen, el se tudod képzelni, hogy én is mennyire várom már, de nem akarok elsietni semmit. Azonban állandóan azt tervezgetem, hogy ki mit fog mondani a másiknak, milyen lesz, és úúú annyira izgulok ilyenkor, hogy leírhassam!:') Az pedig még nagyobb öröm, ha belőled is ezt váltom ki!:') <3 Köszönöm!

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Sziaa!!! :)
    Örömmel láttam az új részt. és azt is hogy ilyen jó hosszú lett! :) megint csak ismételni tudom magam "IMÁDOOOOM" nagyon jó lett vártam hogy lesz majd valami sátoros kaland de anélkül is tökéletes lett! Dúrván át tudom érezni Deom helyzetét es ez még pluszban fokozza az egész történet hangulatát kíváncsi vagyok ki veszi észre először hogy Deon vissza ment a tábor helyre! Remélem Zayn! :D Siess a kövivel :)
    Puszi: Nika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      IMÁDLAK! Majd még lesz, ne aggódj, de ez csak vasárnap, az egész jövő hét szinte előttük hever, lesznek még történések! Annak nem örülök, hogy Te is néha érzed azt, amit Deon, ez nem jó dolog... Kiderül minden, sietek!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Drága Azy !
    Eszméletlen jó rész lett, egyszerűen bámulatis, ahogy ìrsz !! Annyira imádom a blogod !!! Ès errőm csak te tehetsz, higy ennyire úgyes vagy !!
    Pusz, Anna~
    U.i. Van Uj rész nálunk, ha gondolod, nézz be !

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, én pedig Téged imádlak! Annyira sokat jelent, hogy így gondolod, komolyan!:') <3 Amint lesz rá időm, benézek, s kommentet is hagyok!:)

      Puszi, Azy

      Törlés