Interjúk



1. Bárhol kerestem, de nem találtam sehol sem másik történetedet. Ez az első blogod?

Azy: Nem, már előtte is voltak gyenge próbálkozásaim az írással. Az első blogomat ki is töröltem úgy ahogyan van, mert szégyelltem. Csak nekem van már meg, lementettem.
A második blogomra már igenis büszke vagyok, nagyon sok mindent tanultam meg, miközben írtam. Csupán elrejtettem, és csak az tudja, hogy az enyém, aki olvasta, vagy már előbb is ismert. :)

2. Előre írod a fejezeteket, vagy mindig miután feltetted az adott részt elkezded írni a következőt?
A.: Részenként haladok, azonban a terv már megvan az egész blogra, a részek írása során csupán kidolgozom őket. Azonban az általam kiszabott teóriától nem térek el sose. Folyamatosan írom, viszont amikor ihlet jön természetesen többet. Néha napokig nem haladok semmit, ilyenkor nem erőltetem.

3. Mit gondoltál akkor, mikor megláttad, hogy felkértelek az interjúra?
A.: Nagyon boldog voltam, hiszen ez az első interjúm. Szeretném ismét megköszönni a felkérést, sokat jelent. 

4. Rengeteg feliratkozóval büszkélkedheted a blogod. Gondoltad volna, hogy ennyi olvasód lesz?
A.: Megmondom őszintén álmomban se gondoltam volna. Azért vicces, mert az egész hirtelen történik, időm nincsen rádöbbenni. Először csak 3 rendszeres olvasó, majd 47, s máris 92-nél tartunk! Elképesztő, valahogyan még mindig nem sikerült felfognom, hogy erről álmodtam, mikor elkezdtem a blogot, és megtörtént!

5. Mit érzel akkor, mikor olvasod a pozitív kommentárokat?
A.: Borzasztóan örülök nekik, imádom az olvasóimat, nagyon sokat jelent a véleményük! Az pedig külön jóérzés, hogy pozitív kritikákat kapok.

6. A jövőben tervezel másik történetet? Vagy még nem gondolkoztál ezen?
A.: Tervezek, az ötlet már meg is van, és a prológus kész. De még nem kezdem el teljesen, hiszen erre a blogra szeretnék koncentrálni inkább.

7. Olvasol más blogokat? Ha igen ki tudsz emelni egy említésre méltó írót?
A.: Nagyon kevés szabadidőm van, így nem olvasok túl sokat. Azonban régóta a kedvenceim közé tartoznak FantasyGirl és Tyra írásai. 

8. Ha már meg van a fejezet témája szoktál képeket nézni, vagy zenét hallgatni, hogy egyszerűbb legyen megírni a fejezetet?
A.: Minden fejezethez két képet szoktam csatolni. Az egyik automatikusan Zayn-re fókuszál, utána nem kell keresgélnem. A második kép már több gondot okoz, általában WeHeartIt-en szoktam nézegetni, s az segít.
Zenét mindig hallgatok közben, azonban semmiféle hatással nincs rám.

9. Van példa képed, ha igen csatolsz egy képet róla?
A.: Az egyik ismerősöm a példaképem, de Demi Lovato-ra mindig is felnéztem. 










~ Elsőként megköszönném, hogy elfogadtad a felkérésemet! Mit gondoltál először amikor elolvastad az e-mailemet?

Nekem kell köszönetet mondanom, hiszen ez rengeteget jelent számomra! Nagyon meg voltam illetődve, sosem gondoltam volna, hogy valaki ismét kíváncsi lesz rám. Természetesen egyből feldobta a napomat, boldogan válaszoltam minden kérdésre.

~ A blogod nagy népszerűségnek örvend! Gondoltad volna, hogy ennyi olvasód lesz, amikor belekezdtél?
Iszonyatosan örülök, hogy ennyi ember olvassa az írásom, el sem tudom hinni mikor ránézek a mutatóra. Nem, sosem gondoltam volna, a történetet nem tartom annyira eredetinek és jónak, hogy ekkora ismertséget megérdemeljen. Ettől függetlenül hatalmas boldogság tölt el, hogy mégis érdekli őket az irományom. Imádom az olvasóimat, nem tudom nekik elégszer megköszönni a támogatásukat.

~ Mi vitt rá, hogy te is belevesd magad a bloggerek világába? Mikor kezdtél blogolni?
Ez az a kérdés, amire mindig nehéz válaszolni. Azt hiszem az egész úgy kezdődött, hogy volt egy unalmas délutánom, mire az egyik ismerősöm küldött pár jó blogot, amit olvashatnék. A legtöbb fanfiction volt, én pedig nagy lelkesedéssel vetettem bele magamat ebbe a világba. Megnyitottam az első blogomat, ami nem volt túl sikeres, megjegyzem, ennek meg volt az oka. Csapnivalóra sikerült az egész, nekem se lett volna kedvem olvasni. Utána azt valahogyan lezártam és kitöröltem, utána következett a második kitalált történetem. Ebbe talán már jobban beleadtam magamat, azonban még így is harmatgyengének éreztem a végén. Azt is rövidesen befejeztem és elérkeztünk ide.
A bloggerkedést 2012 májusában kezdtem, tehát pontosan egy éve annak, hogy először publikáltam valamit.

~ Ez ugye egy 1D fanfic aminek Zayn a főhőse. Miért pont őt választottad az öt fiú közül?
Odavagyok Zayn külsejéért, és az a fiú is szimpatikus, akit a média mutat felénk. Niall mellett mondhatni a kedvenc bandatagom, bár tudjuk, hogy a srácokat csak egy hajszál választja el egymástól ezen a téren, mindegyiküket szeretem, ha lehet ilyet mondani. Ezen kívül semmi különösebb oka nincsen.

~ Van olyan szereplő, akivel jól tudsz azonosulni vagy magadról mintáztál, esetleg egy körülötted élő emberről?
Szerintem ez egy bizonyos szintig elengedhetetlen, hiszen akaratlanul is teszek bele olyan dolgokat, amiket én is képviselek. Deon karakterét nem magamról kezdtem el, egyáltalán nem vagyok nagyszájú, motoros kemény csajszi, mint ő. Azonban egyre jobban kialakult a szerepe, nagyjából önállóan kezdett gondolkozni, cselekedni. Ahogy észrevettem fokozatosan visszafogottabb lett, talán ezt a szerelem tette vele, és  az, hogy rájött a sebezhetőségére. Sok dologban hasonlítunk, azonban még így is rengeteg dolog van, ami eltér. A többi szereplőt is ( Zayn kivételével persze ) én magam formáltam meg, senkiről nem mintáztam.

~ Honnan jött a sztori ötlet? Mit csinálsz, ha éppen nincs ihleted?
Szerintem az ötlet nem annyira különleges, de talán kicsit eltér a többitől. Nem volt nehéz kitalálni, sok olyan blogot láttam, ahol a lány valamelyik bandatagnak a testvére, és a One Direction is úgy jön be a képbe. Ezt én egy kicsit tovább vittem, így született meg a sztori alapja.
Uh, tényleg van olyan, de szerintem ez mindenkinél megesik. Szerencsére én hetente hozom a részeket, így ha nincs ötletem, nyugodt szívvel rakhatom félre, elég időm van még visszatérni rá. Ha már sürget az idő, akkor mindenképpen félreteszem a zenét, mert különben csak összezavar.

~ Mit csinálsz a szabadidődben, a sulin és blogozáson kívül?
Igazándiból tipikus szobába zárt lány vagyok, nem nagyon járkálok el sehova. Szeretek sorozatokat nézni, azonban a filmeket és tévét ritkábban. Odavagyok az olvasásért, a zene hallgatásért és a röplabdáért. Most ugyebár év vége van, így a legtöbb időmet a tanulás tölti ki, de a nyárra rengeteg tervem van, többnyire utazások és munka, ősztől pedig szeretnék visszatérni a sporthoz, így nem hiszem, hogy unalmasak a napjaim.

~ Egy olyan blog, ahol a One Direction nagyobb szerepet kap, mindig előkerülnek a rajongók. Mint író, mennyire érzed azt fontosnak, hogy a médiát is beleírd a történetedbe?
Ebbe a blogba én nem igazán raktam bele a rajongókat, úgy gondoltam, hogy csak a két főszereplőre koncentrálok, nem éreztem magamat elég ügyesnek ahhoz, hogy élethűen vigyem bele az ezzel járó dolgokat. Nem gondolom fontosnak, szerintem úgy is megállja a helyét egy sztori, hogy az teljesen mentes a médiától. Néha persze elengedhetetlen, de meg lehet találni az egyensúlyt a kettő között.

~ A végére Happy End- re gondoltál, vagy inkább igazi, kíméletlen Depi End- re?
Nem igazán tudom, hogy melyikkel lenne ütősebb és kerekebb a történet, így ezt a titkot egészen az epilógusig fogom tartogatni. Úgy gondolom, hogy a vége nagyon fontos, hiszen az ad neki egyfajta lezárást, de remélem, hogy mindenképpen öröm lesz visszagondolni erre a blogra.

~ Eddig összességébe mennyire vagy megelégedve a történeteddel?
Amikor megírok egy részt, akkor iszonyatosan büszke vagyok rá, hiszen mindegyik fejezet egy lépés előre, és biztosít arról, hogy meg tudom csinálni, végig tudom írni a blogot. Visszaolvasva természetesen nagyon furcsák lettek, szerintem rengeteget változtam közben. De természetesen meg vagyok vele elégedve, mert ez az első igazi blogom, amibe tényleg mindent beleadtam. Másodjára sem csinálnám máshogyan, szükségem van arra az útra, amit az első részektől idáig megtettem.:)

Még egyszer nagyon szépen köszönöm az interjút, sokat jelent!

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése