17. rész - Zayn, a hős

Szóhoz sem jutok, fantasztikusak vagytok! Köszönök mindent! 

Meredten tartom a kezemben a kis készüléket, és szorosan a fülemhez nyomom. Számat rágva imádkozom azért, hogy felvegye. Úgy tűnik a szerencse ezúttal az én oldalamra áll, hiszen álmos, fáradt és mérges hangon szól bele.
- Mi a szar van már Deon? Éjfél is elmúlt a fenébe is már! - támad nekem rögvest. - Mit akarsz?
- Za-ayn - zokogok bele a telefonba. - Értem tudnál jö-jönni?
- Mi történt? - komolyodik el, máris egy árnyalatnyival éberebbnek hallatszik. - Hol vagy? - Csak felzokogok, mire idegesen ront nekem. - Miért nem beszélsz, a picsába is már?!
Összeszedem magamat, és kinyögöm.
- Valahol Londonon kívül. Zero Pub kocsma. Kérlek siess! - könyörgök.
- Nemsokára ott vagyok, ne mozdulj! - parancsolja ellentmondás nem tűrő hangon, majd búcsúzás nélkül megszakítja a vonalat.
Teljesen elgyengülve dőlök neki a téglafalnak, könnyeim is elapadni látszanak. Várok, és várok, utána elfáradok, majd leülök a hóra. Nem érdekel, hogy felfázok-e. Semmi nem számít. Fejemet a térdeimre támasztom, zihálva veszem a levegőt, kezeimmel átölelem magamat.
Legalább fél óráig ücsörgök, lassan ott tartok, hogy azt is elfelejtem, jön-e értem valaki egyáltalán. Már átfáztam, a szám lila, az arcom lesápadt, a sminkemről pedig tudni sem akarok. Elfáradtam, nem sok hiányzik ahhoz, hogy helyben elaludjak.
Hirtelen egy kéz ragad meg oldalról. Azonnali reflexből felpattanok, és legalább kettő lépést hátrálok. Rémült tekintettel pislogok a sötétből kirajzolódott alakra, aki szerencsére nem más, mint Zayn.
- A frászt hoztad rám! - sóhajtok fel megkönnyebbülten.
Zayn arca fáradtnak tűnik, valószínűleg én rángattam ki az ágyból. Haja lelapulva kandikál ki a kapucni alól, szemei azonban élénken csillognak.
- Nem kell megijedni, csak én vagyok! - jön közelebb, majd alaposan végignéz. - Te nem vagy normális, teljesen átfáztál! - képed el, dühe tisztán látszik az arcán. - Ülj be a kocsiba! - szól rám mérgesen, ujjával a sarkon parkoló fekete autóra mutat.
Engedelmesen elindulok, meg se merek szólalni, hiszen most az egyszer teljesen egyetértek vele. Butaság volt ez az egész este, nem kellett volna eljönnöm. Ezzel is sikerült bebizonyítanom, hogy mennyire felelőtlen tudok lenni néha.
Kinyitja nekem az ajtót, majd betuszkol az anyósülésre. Forr az agyvize, teljesen ideges lett. Nem csodálom, én is az lennék. Bűntudatosan övezem be magamat. Zayn is bepattan, beindítja a motort, azonban még nem szándékozik elindulni. Feltekeri a fűtést maxra, s felém néz. Én is rásandítok, de csak fél szemmel, nem bírom állni a tekintetét. Inkább a cipőm orrát kezdem fürkészni. Perzsel a tekintete, de eszemben sincs újra ránézni.
- Vedd fel a kabátom! - utasít, miközben már hámozza le magáról a bőrdzsekit.
- Igazán nem... - hárítanám el, de indulatosan fojtja belém a szót.
- Nem kérés volt!
Ellentmondást nem tanúsítva fogadom el, és gyorsan belebújok. Megérzem rajta Zayn jellegzetes illatát. Kicsit máris nyugodtabb leszek.
- Sajnálom ezt az egészet - suttogom könnyes szemekkel, tekintetemmel  próbálom kisajtolni belőle a megbocsájtást.
- Inkább menjünk! - nyomja le a gázpedált, és a kocsi máris elindul.
Ezek szerint korántsem bocsájt meg, sőt. Sikerült elérnem ezzel az incidenssel, hogy még jobban megutáltassam magamat vele. De hiszen én is utálom! Ez kölcsönös.
Fáradtan döntöm neki a fejemet az ablaküvegnek. Egy kis ideig még figyelem a mellettünk elsuhanó fényeket, és a nyomasztó csöndön gondolkozom, azonban egyre inkább kifakul minden. Nem érzékelem a külvilágot ahogyan semmi mást sem.

Óvatos és gyengéd érintéseket észlelek az arcomon. Pár lapos pislogás után kinyitom a szememet. Zayn-nel találom szembe magamat. Közelsége megriaszt, de nem hőkölök hátra.
- Elaludtál. Itthon vagyunk - mondja halkan.
Már nem ideges, szerintem az út alatt megnyugodott, és dühe is elpárolgott. Kikászálódom a kocsiból, aminek Zayn jelenleg nekidől. Karjait maga mellett lógatja, lábai keresztbe vannak fonva.
- Köszönöm - állok meg előtte.
Hirtelen észbe kapok, a kabátja még nálam van. Elkezdek a cipzárral babrálni, de megállít.
- Tartsd meg! Van ezer másik - legyint.
Meglepődök, amit meg sem próbálok palástolni.
- Hálás vagyok mindenért - vallom be neki, szégyenkezve pillantok fel rá.
Nem reagál, csak biccent. Rendben, ezt egy ' szívesennek ' tudom be. Vontatottan megfordulok, és elindulok az ajtó felé. Szerencsére hamar megtalálom a kulcsaimat. A zárba illeszteném, és már nyitnám ki, mikor egy hang megállít.
- Deon! - szól még utánam. Megfordulok, szomorúan vizslatom megviselt arcát. - Sajnálom. - tárja szét a kezeit tanácstalanul, majd elernyedve engedi ismét maga mellé. Nagy léptekkel jön közelebb, de öt méterrel előttem lecövekel. Pont annyira messze, hogy még lássam. - Elcsesztem.
Szomorú mosoly fut végig az arcomon, majd hirtelen ötlettől vezérelve ledobom a kulcsaimat a földre, és olyat teszek, amivel magamat is meglepem. Rohanva szelem át a kettőnk közötti távolságot. Kezeimet nyaka köré fonva vetem magamat a karjai közé. Lábujjhegyre ágaskodom, hogy felérjem. Sikerül teljes csodálkozást kiváltanom belőle. Végül azonban érzem, hogy erős karjaival átkarolja vékony derekamat, s visszaölel. Fejemet a nyakába fúrom, annyira szorítom, mintha sose szeretném elengedni.
- Tulajdonképpen mi történt a bárban? - kérdezi halkan nem sokkal később.
- Peter fogdosott, és megcsókolt - idézem fel az emléket rövid hallgatás után, mire egész testemben remegni kezdek.
Érzem, hogy Zayn teste megfeszül, és mintha még jobban húzna magához. Másokkal ellentétben vele teljes biztonságba érzem magamat. Beszívom illatát, és kicsit megnyugszom.
- Más nem érhet hozzád! - suttogja dühösen.
- Ne nekem mond! - nevetek fel csendesen, és végül kicsit lazítok az ölelésen, majd teljesen eleresztjük egymást.  - Megyek - intek az ajtó felé, s halványan elmosolyodom.
- Vigyázz magadra! - viszonozza a gesztust.
Ígéretemet téve biccentek, ezután hátat fordítva neki nyitom ki az ajtót. Érzem, hogy addig fog nézni, ameddig be nem érek a házba. Magamban mosolyogva zárom be magam mögött az ajtót, azon gondolkozva, hogy talán mégsem volt annyira rossz ez az este.
Aznap este Zayn kabátjában alszom el...

Másnap sikerül úgy felkelnem, mint a mosott szar. Sajnos nem maradhattam otthon a lábamat lógatva, így fáradtan öltözök fel. Semmi kedvem iskolába menni, majd Sandy nyafogását hallgatni, az estéről pedig hallani sem akarok.
Azonban nem tehetek mást. Megnézem magamat a tükörbe, végigsimítok az alakomra simuló ruhadarabon. Elégedetten mosolyodok el, és valamennyire összeszedve magamat indulok az iskolába. Tekintetem az ágyamon heverő bőrdzsekire esik, és máris vidámabb leszek.
Kicsit elkések a reggeli óráról, de annyi baj legyen. Sietősen bepattanok a hátsó padra, Sandy mérges tekintete elől, inkább a füzetembe temetkezem, és gyorsan körmölni kezdek.
Egész órán így megy. Ő hátranéz, én pedig kerülöm a szemkontaktust. Sajnos a csengő nem gondolja, hogy ez így jó, hiszen eléggé hamar szólal meg.
Csendesen pakolászom a helyemen, mire hirtelen Sandy karcsú alakja tornyosodik felém. Csípőre teszi a kezét, megrovó pillantással jutalmaz.
- Hol voltál tegnap? - kérdezi rögvest, szemeit összeszűkíti.
- Hazamentem - hangzik a rövid felelet, végre ránézek.
- Miért? - kérdezi egy árnyalattal lágyabban.
- Mert az a barom Peter, tudod a kopasz, na ő fogdosott, majd durván lesmárolt. Nem kértem többet abból az estéből - vonom meg a vállam.
- Jaj, ne is foglalkozz vele, látszott rajta, hogy nem normális. Hogy mentél el?
Magamban rágódom, hogy mi lenne a legmegfelelőbb válasz, végül megint a hazugság mellett döntök. Jobb, ha Sandy nem tud semmiről.
- Taxival - mosolygok rá, majd gyorsan elterem a témát, mielőtt észbe kapna. - Egek, hallottad, hogy mi történt Valery és Toby között? - dobok fel egy gyenge pletykát, azonban beválik.
- Nem, mesélj! - karol belém Sandy, és máris a büfé felé húz.
Hosszasan csacsogunk, és nevetünk, mint régen. Lehet, hogy Sandy sokszor elviselhetetlen, beképzelt és nyafogós, de én úgy szeretem, ahogyan van. És ő a legjobb barátnőm bármi történjék is.
Az órák unalmasak, de a szünetek ráébresztenek, hogy hamarosan nem látom többet az osztálytársaimat. Hiszen végzős vagyok... Elkap egy görcsölő érzés. Még mindig nem döntöttem el, hova szeretnék majd tovább tanulni, és úgy érzem szorít az idő. Nem tudom mihez kezdjek az életemmel, merre menjek tovább. Be kell vallanom, félek a jövőtől. Legszívesebben visszamennék az óvodába, ahol vidáman homokozok, nem törődve, hogy egyszer fel kell nőnöm. Egek, hiszen tavasszal már 18 éves leszek!
Kicsit elkedvetlenít a gondolat, de még jobban ösztönöz, hogy kihasználjam lényegében még gondtalan életem utolsó hónapjait.
Azonban a legutolsó tesi óra teljesen betesz. Nem tudom, hogy miért vagyok képtelen kontrollálni a mozgásomat, de ez az igazság. Utálok mozogni, egy bukfencet is nehezen csinálok meg. Pláne, ha az egész osztály nevetésre éhesen bámul. Már megszokták, hogy béna vagyok.
Természetesen most is megkapják, amit szeretnének. Fejen kéne állnom, azonban épp csak megcsinálnám, összecsuklok, kis híja van, hogy nem töröm ki a nyakamat.
- Deon Cece... Jó szívvel kettes. Nem szeretném, ha megbukna év végén, szedje össze magát, nem egy dupla szaltót kérek - morogja az orra alatt a tanárom, mire fülem-farkam behúzom, s a sor végére kullogok.
Izzadtan zuhanyozom le az óra után, majd egy kicsit boldogabban veszem vissza eredeti ruháimat.
Az öltözőbe minden lány hangosan beszélget, nevet. Szóba kerül a One Direction is, bennem pedig meghűl a vér. Az igaz, hogy a többiek nem tudják, hogy nálam lakott Zayn, de nem vagyok benne biztos, hogy Sandy nem kotyogja el, csakhogy felvághasson.
Reflexből kapom rá a tekintetem, visszanéz rám, majd egy halvány mosoly kíséretében rám kacsint. Megkönnyebbülten sóhajtok fel. A táskámat az vállamra csapom, és két puszival elköszönve tőle indulok haza.
Alig várom, hogy hazamehessek, és aludhassak. Amint belépek a szobámba ez is történik. Átöltözök, ledőlök az ágyamra, és máris magával ragad az álom.

A szerdai nap szintén unalmas. Délután Sandy-éknél lógok, mikor is csörög a telefonom.
- Szia kicsim! - szól bele anya.
- Szia!
- Mikor jössz ma haza? - kérdezi kíváncsian, ami meglep.
- Sandyvel vagyok, csak későn. Miért? - vonom össze a szemöldököm.
- Akkor mindegy. Zayn ma benéz, hiszen ma lett 20 éves - zúdítja rám az információkat anya. - Gondoltam te is szívesen felköszöntenéd.
- Sajnálom - húzom a számat, hiszen tényleg szeretnék most ott lenni.
- Semmiség - folytatja vidáman. - Akkor majd gyere, puszi!
- Rendben, szia - mondom keserűen, és lerakom.
Sandy érdeklődve fordul felém, de csak megrántom a vállam.
- Nem fontos. Inkább mutasd, amit akartál! - sóhajtok fel, és közelebb húzódok hozzá, így nekem is rálátásom nyílik a laptopja képernyőjére.
Bántott, hogy nem találkozhattam újra vele, de nem is akartam csapot-papot magam mögött hagyva rohanni hozzá. Rossz döntés volt, kellett volna. De akkor még honnan is sejthettem volna, hogy egy jó ideig nem fogom többet látni?

22 megjegyzés:

  1. Jajj annyira tetszik :D csak így tovább ,siess a kövivel *.* x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, sokat jelent!:) Sietek!

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Nagyon nagyon jó lett!:) már nagyon vártam! Reméltem,hogy Zayn menti meg..:) Mikor oda futott hozzá azt hittem,hogy megcsókolja,de sajnos erre még várnom kell.:D Gondolom a fiúk turnéra mennek,erre értette az utolsó mondatát,hogy egy darabig nem fogja látni Zayn-t..:/ A design nagyon szép lett!nagyon tetszik♥ Tényleg haza kellett volna mennie,de most már mind1..:) Kíváncsi vagyok,hogy hogy fogod folytatni.. Már alig várom a folytatást! xoxo :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon nagyon köszönöm! Akkor remélem, örültél, hogy tényleg Zayn volt. Igen, erre várni kell, Deont nem olyan fából faragták. :D Kisebb turné, de igen. Annyira örülök, hogy tetszik! Sietek, ahogyan tudok, köszönöm, hogy írtál!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Nagyon jó:) Szó szerint szenvedtem,hogy jöjjön:) Pedig ahhoz képest te hamar hozod a részeket,aminek most nagyon örültem. Szóval. Áááááá... Ennyire jól,hogyan lehet írni? Mami borigass. És hát mit ne mondjak. Összejöhetnének. Lehet,hogy nem is fognak,de én úgy érzékelem,hogy szerelmesek egymásba csak még maguknak sem merik beismerni. Lényeg a lényeg nagyon ügyes vagy és ez a rész is kib*szott jó lett.:) Siess a kövivel♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nem akarom, hogy szenvedj, próbálok sietni! Annyira édes vagy, hogy ilyeneket írsz, azt sem tudom, hogyan tudnám megköszönni. Majd minden kiderül, hosszabb történetre tervezem, remélem figyelemmel fogod követni mindig! Nagyon boldog vagyok, hogy tetszett, és köszönöm, hogy írtál!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. áááá :D imádtam :D de mi az h jó ideig nem fogja látni??? hát nem fogok bírni magammal a kövi részig xd nagyon jó volt :) nem győzöm hangsúlyozni h nagyon jól írsz :) egyszerűen fantasztikus :D kérlek siess a kövivel mert nem bírok magammal xd <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy tetszett. Hát Zayn turnéra megy, és dolgozik, sajnos ezért. Nem győzöm hangsúlyozni, hogy elmondhatatlanul sokat jelent ez nekem!:') Sietek, ahogyan tudok!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Egy jóideig nem fogja látni? Jajj, mi fog történni? :oo Nagyon-nagyon tetszett ez a rész is.*-* Hihetetlen. :D főleg ez az ölelős rész.. Teljesen magával ragadott. :D Siess a következővel! Már alig várom!! *-* :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hát, majd meglátod, hamarosan úgyis kiderül. Boldog vagyok, amiért tetszett. Sietek, ígérem!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Mért nem látja? :O Turné lesz? DE nekik együtt kell lenni és veszekedni aztán kibékülni, majd szép lassan egymásba szeretni *-* Ne legyenek távolt egymástól :(
    Amikor Zayn bocsánatot kért az simogatta a szívem, és jó nagy vigyor lett az arcomon, mikor mondta neki, hogy más nem érhet hozzá :D Ezzel egyet értek, de Zayn akkor így is kell viselkedni :DD
    ÁÁ nagyon várom a kövit és, hogy újra történjen köztük valami :DD
    Imádom, amúgy annyira szeretem az alap sztorit az írásod meg úgy mindent :DD
    Váárom a már fentebb említetteket ;)

    Puszi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Igen, turné, de ne aggódj, nem választom el őket egymástól, de az előbbi blogomban hatalmas hibát követtem el azzal, hogy nem vettem figyelembe az időt. Így a történet igen rövid időn belül játszódik, és nem szeretném elkövetni ugyanazt a hibát. Iszonyat hálás vagyok, amiért írtál, és én pedig Téged imádlak!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Na végre! Kibékültek. Annyira jó lett. Remélem hamar újra találkoznak. Nagyon várom már a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy tetszett. Én is remélem!:P Sietek, ígérem!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Imádtam ezt a részt! Örülök, hogy Zayn volt az a valaki és, hogy kibékültek. Mint mindig most is nagyon ügyesen írtál, izgatottan várom a folytatást! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Éni s örülök, aranyosak voltak. Nagyon szépen köszönöm a bókot, hálás vagyok érte!:')

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Nagyon nagyon jó lett !!! :) annyira aranyos Zayn h játssza a nagy menők pedigaggódik Depnért :) <3 várom a következőt!!! ;)
    Pusz, Anna~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm. Tényleg nagyon aranyos!:') Sietek!

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Szerintem pont a távolság fogja őket összehozni mert kiderül hogy nem bírják egymás nélkül. Nagyon jó rész lett, és köszönöm a véleményt amit megírtál. <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Majd meglátjuk mi fog kisülni belőle!:) Nagyon szépen köszönöm! Remélem tudtam segíteni!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Kedves Azy!
    2 napja találtan rá a blogodra, és azóta elolvastam az egészet! És... elképesztően szuper jó!! Nem bírom abbahagyni az olvasását, tegnap este is fél 12-ig olvastalak, csak akkor már nem volt energiám kommentelni..
    Szóval, eszméletlen jól írsz! Csak úgy falom a szavaidat, a bejegyzéseket, a történetet!!♥ *-*
    Deon egy igen szimpatikus lány szerintem, és mindenképp erős is. :D
    Zayn pedig aranyos tud lenni, de néha olyan köcsög volt, hogy legszívesebben felpofoztam volna, de azt Deon helyettem is megtette... :''D
    Nagyon tetszik a stílusod is, a történet érdekes, eseménydús, romantikus, izgalmas... :) Minden megvan benne ami egy jó bloghoz kell!!
    Nagyon gratulálok!! :)
    De remélem azért bevallják már végre egymásnak, hogy szerelmesek a másikba, aztán összejönnek, de lehet, hogy ők még nem jöttek rá, de ez nyilvánvaló!! :D
    Uuu.. ez a Peter gyerek... :@ De Zayn hál' Istennek eljött Deonért, és megmentette. Mint Supermaaan!! :'DD
    Rendes volt tőle. ♥
    Amúgy akkorákat szoktam röhögni a ronda beszólásokon, hogy a helyzetekben milyen rondán tudnak beszélni! :D De engem nem zavar, én is szoktam káromkodni, csak nem ennyit. :DD
    Már nagyon várom a következő részt!! *-*

    Ha lesz időd és kedved örülnék neki, ha benéznél hozzám, és véleményeznéd a blogom, érdekel a véleménye mindenkinek, főleg, a tapasztaltabb bloggereké, akárcsak Te. :)♥
    Ha már a blogomnál tartunk... mivel imádom a történeted meg is ajándékoználak... :) A meglepetést a 'díjak' menüpontban találod! [Azonbelül második díjam...] :D
    www.tiniszerelem6.blogspot.hu

    Előre is köszönöm! ♥♥♥
    Puszi: •Little Zsoo• ♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      OMFG! Nagyon köszönöm, hogy írtál, a díjat is! Hihetetlen vagy, hogy ilyen hamar elolvastad! Nagyon boldog vagyok, amiért tetszett, értékelem a gondolataidat a blogról, és remélem a további részek is tetszeni fognak!:') <3
      Természetesen be fogok nézni, és írni is fogok Neked, csak várj türelemmel, mert kevés szabadidővel rendelkezem!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés