5. rész - Heves természetek összecsapása

Szeretném megköszönni a rendszeres olvasókat, illetve a kommenteket! Sokat jelentenek, hálás vagyok érte Nektek! 

Felriadok. A párnám és a hajam csatakban úszik, s a homlokom is verejtékes. Zihált a lélegzetem, minden tagom remeg, a szememet könnyfelhő fedi. Nem tudom, hogy mi váltotta ki belőlem a rémálmot, de nem szoktam rosszul aludni. Megtörlöm az arcomat, ami most tűzforró. Az órára esik a pillantásom. Csak egy fél órára szunyókáltam el. Hála az égnek.

Egy tiszta váltásruhát választok ki a szekrényemből, majd a fürdőszobába megyek. Gyorsan letusolok, és hajat mosok. Miután hajamat megszárítottam, a fejem tetején lófarokba kötöm.

Nem tudom, hogy mit csinálhatnék most, miután Zayn és Sandy lent együtt filmezgetnek. Hagyjam békén őket, vagy szedjem szét a boldog párocskát?

A kisördög részem azt súgja, hogy tegyek azért, amit szeretnék. Azonban Sandy a barátnőm, és végül is én semmit sem szeretnék Zayn-től. Miért ne lehetnének együtt? Hatalmas sóhaj hagyja el a számat. Egyáltalán nem így terveztem ezt az egészet.

Végül én is filmezéssel csaptam agyon az időt. Egyébként eléggé nehéz figyelni, miközben köhögsz, és majd meghalsz annyira fáj a torkod. Hiába ittam meg több kancsó teát, nem használ. A tüdőm majd felszakad. Olyan este hét fele Sandy bekopog a szobám ajtaján.

- Szia! - lép beljebb. - Sajnálom, hogy így alakult.

Leül mellém az ágyra, miközben állandóan segélykérő pillantásokat lövell felém.

- Nem baj - csóválom a fejemet. - Tudom, hogy szereted őt, nem kell magyarázkodni.

- Tényleg? - vidul fel rögvest. - Annyira szeretlek, Deon. Köszönöm, hogy bemutattál neki - ugrik a nyakamba, amit elhárítok.

Kérdő tekintetére csak megvonom a vállam.

- Beteg vagyok, nem akarom, hogy te is elkapd.

- Ja persze, de csacska is vagyok - legyint egyet nevetve, majd felkapja a táskáját. - Mennem kell. De majd még jövök meglátogatni - kacsint kacéran, s kisasszézik a szobámból.

Sandy személyisége nem nagyon bonyolult. Vidám, vicces, kislányos ám dögös, imádnivaló és rendszerint nem érzékeli, ha az ember meg van bántva. Nincs túl éles szeme a dolgokhoz. Ezért is szeretem. Mert soha nem lát belém. Csak annyira, amennyire én szeretném.

Miután viszonylag csend borul a házra lesettenkedem, hogy megnézzem mi a helyzet. Yaser és anya elmentek vacsorázni, míg Zayn szintén eltűnt a szobájában. Nem sokat törődöm vele, egyszerűen töltök még egy pohár torokgyógyítót. A szobámba indulok felfele, miközben erősen koncentrálok arra, hogy le lötyögjön ki a tea. Egyszer csak megcsap Zayn illata, mire megtorpanok, és az egész forró ital rám ömlik.

- Á! A francba már! - sikítok fel, s rögvest el szakítom a pólómat a testemtől.

Késő, már eléggé megégette a bőrömet. Helyette egy hatalmas piros folt tűnik fel. Tekintetem felsiklik, majd megállapodik a baleset okozóján, Zayn-en.

- Most ezt muszáj volt? - ordítok rá dühösen.

- Nem direkt volt, ne nyávogj már! Jesszusom! - vágja hozzám a szavakat, miközben szemforgatással díjazza a kissé heves reagálásom.

Összeszűkült szemmel meredek rá, és mikor ki akar kerülni gondolkodás nélkül ráborítom a maradék folyadékot.

- Megőrültél, mond csak? Basszus Deon, ez éget!  - kiált rám mikor a tea végigfolyik a felsőtestén. A póló abban a pillanatban átázik, s rátapad izmos hasára. Idegesen fújtat, majd úgy dönt rajtam áll bosszút miatta. Kiveri a kezemből a bögrét, ami leesik az emeletről, aztán hangos csattanással ér földet.
- A bögrém, te állat! Jössz nekem egy újjal, ez volt a kedvencem!

- Nem érdekel! 
Felrángat az emeletre, egyenesen a fürdőszobába. 
- Mit csinálsz, mond csak? - bődülök fel.
Azt hiszem kezdem sejteni mit is akar. Kapálózással próbálom kiszabadítani magamat, mikor rájövök, mindhiába. Sokkal erősebb nálam.

- Meg se kíséreld! - szűkítem el össze szemeim.

- Csak tégy próbára! - kacsint rám, majd a megnyitja a vizet.

A zuhanyrózsából felém kezd spriccelni a víz. A hajam egy percen belül csuromvizes lesz, a padlóról nem is beszélve. A jégéhez hasonló a hőmérséklete, ezért kiráz a hideg. A szám már így is lila színben játszik, most rá kellett tenni még egy lapáttal? Minden ruhám rám tapad. Még az a szerencse, hogy Zayn hamar elzárja.

- Ezt azért, mert én véletlen csináltam, míg te szándékosan - dob felém egy vigyort, s elenged. - Hűtsd le magad!

Rögvest támadok. Kezemmel ott ütöm, ahol tudom miközben fogaim hangos koccanással ütődnek össze.

- Nyugodj már le, kiscicám!

Nevetve tol el magától, és minden erőlködésem ellenére nem tudok rajta sebet ejteni. Nem vesz komolyan.

- Nem vagyok a cicád! - kiáltok rá, majd végül abbahagyom a lehetetlen próbálkozásom. - Nézz végig rajtam! - nyűgösen mérem fel a terepet. Az egész hasam, mellem -  persze melltartóban - láthatóvá vált. - Plusz fázok is!

- Így jártál - vonja meg a vállát. - Nekem így jobban tetszel - nevet fel kacéran. A vágytól a szeme máris egy árnyalattal sötétebb a szokásosnál, miközben végig néz rajtam.

- Idióta! - támadok megint neki. A mellkasát ütöm, olyan erővel, amilyennel csak tudom. Tényleg úgy érzem, hogy most fáj neki. Azonban nem sokáig örülhetek. Megragad a csuklómnál fogva, és a csempéhez nyom. A hátam neki csapódik, mire felszisszenek.

- Soha többet ne merj megütni! - figyelmeztet lassan és nyomatékosan.

- Ez fáj, te barom! - suttogom.

A szememben könnyek gyűlnek, s az első könnycsepp hamar ki is gördül a szemből.

- Sajnálom - ereszt el, azonban még mindig villámokat szór a szeme.

Dühösen kicsörtet a fürdőből. Maga után hangosan bevágja az ajtót. Térdeim felmondják a szolgálatot, ezért elgyengülve a földre rogyok. Kezeimbe temetem az arcom, majd szabad utat engedek a sírásnak. Nem tudom, hogy miért zokogok. Nem történt semmi olyan, amiért lenne okom. Azonban szükségem van arra, hogy kiadjam a veszekedés okozta feszültséget. 

Miután feltakarítottam a fürdőt, már nem futottam össze többet Zayn-nel. Egyszerűen bent gubbasztottam a szobámban. Hamar aludni mentem, még azelőtt, hogy anyáék hazaértek volna. Nem volt kedvem már tovább azt a napot élni. Ma reggelre az állapotom csak rosszabb lett. Minden percben hangos köhögés tör rám, ami most nem múlik el oly könnyen, mint azelőtt. Még mindig lázas vagyok. Egész délelőtt az ágyat nyomtam, miközben halálra untam magam. Mindezt miatta. Még annyi sem volt benne, hogy bocsánatot kérjen. Kezdek abban is kételkedni, hogy képes lenne rá.

A Micimackót bámulom, mikor Zayn kopogás nélkül bejön a szobámba. Úgy csinál, mintha nem venné észre, hogy felvont szemöldökkel kérem tőle számon a pofátlanságot.

- Kopogni nem szoktál?

- Attól függ hova megyek be - vonja meg a vállát, majd szimplán helyet foglal az ágyamon.

Szürke kapucnis pulcsit visel, alatta egy piros-kék kockás inggel. Arcát valószínűleg most borotválta le, hiszen olyan simának tűnik, mint a babapopsi.

- Mit akarsz? - teszem fel rögtön a kérdést, nem palástolva, hogy még mindig szörnyen dühös vagyok rá a tegnap történtek miatt.

- Itt egy új. Sajnálom, hogy a másikat összetörtem - nyújt felém egy sárga, Micimackót ábrázoló bögrét, amiben epres tea lötyög.

- Ezt nekem? - csodálkozom, s elszáll minden mérgem.

- Ja. Nekem is van egy - nevet fel, mire a saját, Csacsis bögréjére esik a pillantása.

- Ez tök jó - mosolyodok el. - Köszönöm.

- Hát, nincs mit - vonja meg a vállát lazán. - Mit nézel? - fordítja a fejét a háta mögött található tévére. Válaszolnom sem kell a kérdésére, a kép magért beszél.

- Imádod a Micimackót - állapítja meg röhögve, majd visszafordul.

- Igen - nevetek fel.

- Az jó, mert én is - vigyorodik el.

- Mire célzol? - húzom a számat, rosszat sejtve.

Zayn arcán hatalmas mosoly terül szét, majd kérdés nélkül befekszik mellém az ágyra.

- Mit csinálsz? - ráncolom a homlokom.

- Én is nézem - kacsint rám nevetve, majd szájához emeli a teáját, s nagyot kortyolva felnevet Nyuszit arcát látva, mikor Tigris az egész ültetvényét tönkreteszi. Úgy tesz, mintha nem látná az elképedt ábrázatom.

- Legyen! - sóhajtok fel, és én is inkább a képernyőre szegezem a tekintetem. Hát nincs mit csinálni. Egy filmezésbe még senki nem halt bele.