33. rész - Törlés és előreugrás

Nagyon sokat jelentenek a kommentek, pipák, feliratkozók és a díjak! Igazán köszönöm őket, rettenetesen hálás vagyok a támogatásotok miatt.

Egyre gyorsabban szaladok. A fejemben végig az jár, hogy minél messzebbre kell jutnom, mintha attól megszabadulnék az újra és újra elővillanó képektől. Nekem a legnehezebb bevallanom, hogy nem tudok elmenekülni. Hiába látom a házunk bejáratát, hiába gondolok egy forró fürdőre, üvöltő zenére, nyugtató alvásra... Semmi se fog segíteni. Hogyan felejtetném el azt, amit hallottam? Mégis miképpen törölhetném ki az emlékezetemből őket?
A lábam elfárad, egyre lassabban mozog, és nem áll tőlem távol, hogy összeessek az út közepén. Iszonyatos akaraterő kell ahhoz, hogy elvánszorogjak az ajtóig, amit hangos zihálással és a zokogásom hangjaival karöltve lökök be. 
Hangosan vágom be, talán így próbálom levezetni a felgyülemlett idegességet. Az az igazság, hogy sosem engedtem ki. Nem volt olyan, hogy kiadhattam volna magamból a rengeteg méltatlan helyzet szülte feszültséget. Magamba zártam jó mélyre, mert azt hittem nem éri meg. Tévedtem. Ezzel csak túlterheltem magamat, így annyira törékennyé váltam, hogy most úgy érzem már nem bírom tovább. Feladom. 
Nekidöntöm a hátamat az ajtónak, majd szép lassan összecsuklom. Lecsúszok, lábaimat jó szorosan ölelem magamhoz. A házat a  kétségbeejtő sírásom tölti be, kezdek attól félni, hogy még a szomszédban is hallani fogják lassan. Le kéne csillapodnom, de úgy érzem, már elégszer erőltettem magamra hamis nyugodtságot, vége van.
Hirtelen történik az egész. Egyik percben még vörösre sírt szemekkel gubbasztok, a következőben pedig már a kezem ügyébe akadó vázát hajítom egyenesen a falnak. Az hangos csattanással esik darabjaira, s saját magam jutok róla eszembe. A tükör felé fordulok, ahol életnagyságban figyelhetem meg, hogy a szerelem mit tett velem. Végignézek csapzott hajamon, felpüffedt arcomon, kisírt szemeimen, lefolyt sminkemen és legutoljára megbámulom azt az alakot, akit mutat a tükör. Hogy kit? Nem tudom. Már nem. Az a lány, akit látok egyáltalán nem hasonlít rám, az azúrkék szemek már nem csillognak, fakón merednek előre.
A telefonom hirtelen csörren meg, belehasítva a néma csöndbe. Gyilkos szemekkel nézek a készülékre, majd anélkül, hogy tudatosulna, hogy Zayn hív és Sandy is hagyott egy sms-t, kikapcsolom a telefont. Nincs szükségem a hazug mentségekre, semmi nem magyarázza meg az átverésüket. Végeztem velük.
Hosszú fürdőt veszek, fáradt testem halk hálát mormol nekem, amiért ezt választottam a törés-zúzás helyett. És bár nem hittem volna sose, de sikerül valamennyire lenyugodnom. 
Ólomsúlyú szemhéjakkal vetem bele magamat az ágyamba. Rengeteg zsepi van az ágyam mellett, ha szükség lenne rá. Fogalmam sincs hogyan, de nincs. A lelkem terheltsége nem engedi, hogy a gondolataim elkalandozzanak, gyorsan és érzelemmentesen jönnek az álmok, amik megmentenek attól, hogy szembenézzek azzal mi történt igazából. Egyszerűen még nem megy. Jobb abban a világban élni, ahol Ők nincsenek. Jobb úgy hinni, hogy Ő elutazott hosszú időre, de majd visszatér hozzám, és minden folytatódik ott, ahol abbamaradt... 

Pár héttel később
szeptember eleje

A bőröndöm cipzárja hangosan tiltakozik az ellen, hogy behúzzam, de bizony nincs más lehetőség. Muszáj, hogy minden ruhám elférjen benne. Végre sikert érek el. Felsóhajtok, és jelképesen letörlöm a homlokomról a kézfejemmel az igazságcseppeket.
- Kész vagy kincsem? - Anya a szobámban áll, segít összepakolászni, de inkább csak hátráltat. Nem igaz, hogy nem képes elengedni!
Szó nélkül fordulok felé, csak aprót bólintok. Elegáns farmernadrágot visel, fehér gyöngysorral a nyakában, halvány kék blúzzal. Túl csinos ahhoz, hogy akkora lánya legyen, mint én. Végig fut rajta még egyszer a tekintetem, és megakad a fényképezőgépemen, amit cselesen a háta mögé rejtett. - Készen lennék, ha az én kelekótya anyukám nem próbálná szabotálni az utazásomat immáron negyedjére - rovom meg a tekintetemmel. Oda lépek az ágyamon ártatlanul nézelődő szülőmhöz. - Kérem! 
Hatalmas sóhaj szokik ki szépen rúzsozott ajkai közül, kétségbeesetten tekint rám.
- Nem akarom, hogy kollégiumba menj - közli velem legalább ötvenedjére. - Miért akarsz beköltözni, hiszen tudod, hogy innen ugyanúgy be tudsz majd járni! - akaratoskodik, akár egy kisgyerek.
- Sajnálom, de már döntöttem, törődj bele légy szíves - nyomok egy puszit az arcára, majd ügyeskedve kikapom a kezéből a fotógépet, és gyorsan elsüllyesztem a táskám egyik zsebében. 
- Hiányozni fogsz, ugye tudod? - áll fel és hátulról megölel. - El sem hiszem, hogy már ennyire nagy vagy.
Megsimítom a karját, igyekszem valami nyugtatót mondani neki. Minél könnyebben dolgozza fel a "lányom, aki már főiskolás elmegy" dolgot, annál hamarabb hagyhatom magam mögött ezt a helyet. Végleg.
- Hiszen alig voltunk együtt a nyáron - tör ki belőle a sérelem, amiről nekem eddig tudomásom sem volt. - Nem fair, hogy hazajövünk Costa Ricáról, de te már nem vagy itthon - panaszolja.
- Rég láttam apát - nyögöm ki tömören, majd gyengéden lefejtem a kezeit magamról és szembe fordulok vele. - Úgy döntöttem, hogy pár hét együtt jót fog tenni a kapcsolatunknak, ha úgyis hetente képes csak felemelni azt a büdös telefont.
Anya szeme megtelik könnyel, de gyorsan rendezi a vonásait, megkeményedik. Minden erejével azon van, hogy jó szülő legyen, az én érdekeimet tartsa szem előtt és elengedjen, hogy a saját utamat járjam.
- Igazad van. Csak kicsit fáj, hogy csak tegnap jöttél haza. Ráadásul nem mondasz semmit arról, hogy miért nem mondattam meg Sandy-nek és Zayn-nek, hogy hol vagy - viszi feljebb a hangját, én pedig érzem, hogy  ez nem lesz egy könnyű menet.
- Anya, nem akarom feleslegesen tépni a számat. Csak így döntöttem, ahogyan most is elvárom, hogy ne kösd az orrokra, hogy a koleszba költözöm - figyelmeztetem előre is. Eléggé sokszor eljár a szája, igazán nincs szükségem arra, hogy újra belépjenek az életembe. Sikerült megszabadulnom minden emléktől, és a mindennapjaimban eszemben sincs tudomást venni a tényről, ami velem történt. Új telefonszámom van, elköltöztem és ismét arra készülök. Jól csinálom, így megóvom magamat.
- Rendben - bólint csendesen, és szinte megszakad a szívem, hogy látnom kell rajta a keserűséget. És azt a fájdalmat, amit én okozok neki azzal, hogy kizárom. Lehet, hogy tényleg egy dög vagyok, de képtelen vagyok most bárkivel is beszélni. Nem akarok, hiszen az csak még inkább feltépné a sebeimet.
- Szeretek, oké? - ölelem meg szorosan, minden erőmmel azon vagyok, hogy érezze a felé irányuló érzéseimet.
- Én is téged - motyogja szomorkásan, és nyom egy puszit a hajamra. - Yaser elvisz a vonatállomásig, lent vár.
- Huh - suttogom halkan, és elengedem anyát, helyette a bőröndök sokaságát illetve a táskáimat próbálom meg magamra aggatni, hogy minél könnyebben menjen az utazás.
- Hadd segítsek - szól rám, megtörli az arcát, és elveszi az egyik kézi poggyászomat.
Nem szólok semmit, csupán hálásan mosolygok rá. Nagy nehezen lecipeljük az utazáshoz előkészített cuccaimat. Leérve megpillantjuk Yaser-t, aki segítőkészen ugrik fel, és máris megszabadít minket a sok csomag felétől. Nem sokkal később már minden a kocsi csomagtartójában van, nekünk pedig nem marad más dolgunk, mint búcsúzkodni.
- Vigyázz magadra! És hívj! - ígérteti meg velem anya, mire csak aprót bólintok. Még egyszer szoros ölelésben és puszi záporban részesít.
Elszakadva tőle beülök az anyósülésre, de mire kinézek már nincs sehol. Eléggé sanszos, hogy a mosdóba ment sírni.
- Mehetünk? - kérdezi lágyan Yaser, én pedig ráemelem a tekintetem. Valakire nagyon emlékeztet a barna bőrével, hatalmas szemeivel.
- Igen - fordulok el gyorsan, és ránézek a házra, amiben régebben sok időt töltöttem, de végül a félelem győzött. Képtelen vagyok többet ott maradni, túl sok emlék jönne elő, amiket tilos megengednem.
Még egy utolsó pillantást vetek a sárguló fákra az utcánkban, a tegnapi esőtől nedves betonra és az égre. A kékségre, ami egykor volt csak szép, napos, most inkább borús felhők fedik be, nem engedve át egy kósza fénycsóvát sem. Még egy utolsó pillantást vetek mindenre, arra, ahol éltem, utána szorosan lehunyom a szemeimet, próbálom visszatartani a könnyeimet, mindhiába.

Tumblr_lsvga0xfiw1qf1gz5o1_500_largeHárom szóban: kicsi, egyszerű, tiszta. Így tudnám jellemezni a kollégiumi szobámat. Szerencsére egyenlőre társtól mentes, de attól félek ez nem sokáig lesz így.
Az ágyra rakok minden bőröndöt, a kézi táskámat pedig a hátamra dobva késztetem magamat arra, hogy felfedezem a fősuli területét. Kulcsra zárom az ajtót magam után. Jobb a biztonság.
Az idő este hét óra, így még bőven van időm elmenni az ebédelőbe vacsorázni. Meg amúgy se vagyok túl éhes, túl fogom élni, ha ezt most mégis kihagyom.
A folyosót megtöltik a cipekedő fiatalok, mindenkin látszik az izgalom, ami ilyenkor természetes. Keresik a saját szobájukat, és reménykednek, hogy jó szobatárssal lesznek megáldva, akivel rengeteg új élményt szerezhetnek, talán elválaszthatatlan barátokká válnak. Az én esetemben csak csendet és nyugalmat akarok. Anyán, Yaser-en és apán kívül nem beszéltem senkivel, ezután se fogok. Nem lesz nehéz, csupán magamban tartok mindent. Mert ha beszélek, akkor megszeretek, és ha megszeretek, akkor csalódok. Tapasztalat, nem esek megint ugyanabba a hibába.
Maga az épület nagyon tetszik a maga régies külsejével, vörös tégláival és a hatalmas kerttel, ahol már rengetegen csoportosultak össze köszönhetően annak, hogy már ismerik egymást az előző évekre tekintettel.
Csendesen sétálok át a füvön, majd az egyik ajtón át visszatérek a koleszba. Elindulok vissza a szobám felé, csak hogy teszteljem magamat, megtalálom-e. Jól megbukok, fogalmam sincs merre kell menni a lány részleg felé.
Előttem egy nagy és széles lépcső húzódik, így felmegyek, hátha mégis az elsőn volt a helyem, és nem a földszinten. Kettesével veszem a fokokat, és a fordulóban sem állok meg. Mikor felérek, csodálkozva állapítom meg, hogy bizony a fiú részre jutottam. A számat harapdálva gondolkozom, úgy döntök az lesz a legjobb, ha én most ezen gyorsan átvágok, talán úgy eljutok a saját szobámig. Ha itt van a férfi rész, akkor nem lehet messze a női sem! Jaj, miért hagytam a szobámban a térképet?
A folyosó tele van srácokkal. Vannak ugyan akik költözködnek, de a többség csak folyosón ökörködik, kihasználva, hogy holnap hétfő és bizony kezdetét veszi a tanítás. Az iskolát két nagyobb osztályra lehet osztani. Normálisra és művészetire. A művészetiről híresült el a főiskola, de azért a normálisra se jelentkeznek kevesen. Ahogyan a focizó, már chipset zabáló fiatalokra esik a tekintetem, nehéz elhinnem róluk, hogy valamennyien művészlelkek.
Nincs bonyolult tervem, csak annyi, hogy minél sebesebben átvágjak a szobák között húzott folyosón, ezzel valahogyan a saját szobámnál kilyukadva. Szuperül megvan a fejemben, hogy mit fogok tenni, de megvalósítani már nem annyira megy.
A következő pillanatban egy focilabda egyenesen fejen talál, én pedig mindenből kettőt kezdek látni. Homályos lesz a kép, ezért a kezemet a fejemhez kapom. Próbálok kijózanodni, de úgy érzem, mintha széthasadna a koponyám.
- Úristen, bocsi, megvagy? - rohan oda döbbenten az egyik rugdosó.
Meg se szólalok, próbálok többet pislogni, hátha elmúlik a fájdalom és visszatér a látásom a bal szememre.
A körülöttünk állók kicsit megbámulnak, de folytatják, amit eddig, az élet nem áll meg. Csupán a másik bűnös lép oda hozzám. Azt várom, hogy bocsánatot kérjen ő is. Már szinte hallom a kétségbeesetten hangot, azonban alaposan pofára esek. Nem esedezik a felejtésemért, nem aggódik a testi épségem miatt, egyszerűen kíváncsian, de inkább szórakozottan kérdezi, mintha maga se hinné el, amit lát.
- Deon? Komolyan te vagy az?

44 megjegyzés:

  1. Úristen ki az?? :o Nagyon jó lett:) Siess a kövivel!:) *-* <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen, boldoggá tesz, hogy tetszett. Úgy is kiderül...:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Azy! <3

    Annyira jó lett ez a rész is, mint a többi.Nagyon imádom a történetet. A fogalmazásod eszméletlen. Először furcsa volt a jelen de most már imádom. Nagyon várom már a következő részt.

    Ölel: Gréta :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! <3

      Juj, irtózatosan jó ezt olvasni, de komolyan. Hihetetlen! És boldog vagyok, hogy sikerült megszokni a jelen időt.:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Drága Azy!

    Mit ne mondjak. Fantasztikus!
    Sajnálom Deont. Szegény, mennyi mindenen kell keresztül mennie. De remélem a fősuli némi változást hoz majd az életébe.
    Tippelhetek ki az a srác?:)
    Eric az!:)
    Várom a következőt, hogy megbizonyosodjak, igazam lesz-e!;)

    Sok puszi. xX

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Tina!

      Juj, rengeteg jelent, hogy így gondolod! Én is sajnálom, de erős lány, talpra fog állni! Most nem mondhatom meg, hogy eltaláltad-e, de úgyis ki fog derülni a következő részből!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. te jó isten :D hát nagyon élveztem ezt a részt :) nagyon sajnálom h Deon így összetört, de teljesen megértem :( azért remélem, h még lesz közös jövője Zaynnel :D és úristen ki az srááác??? áááá mindig a legjobb résznél hagyod abba :) de ezt is imádom benne :D <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Ah, elmondani nem tudom, hogy mit jelent nekem, hogy ezt olvashatom! Jaj, nem kell sokat várni jövő héten már jön a következő rész, és úgyis megtudod!:) Imádlak, köszönök mindent! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Ez nagyon jó lett! Siess a kövivel!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm, jövő héten jön!:)

      Törlés
  6. Azy!
    Ez egyszerűen csodás!!!Iszonyatosan sajnálom Deont,de remélem a fősuli változást hoz az életébe!!És mondjuk remélem,hogy nem felejti el Zayn,esetleg újra összejönnek....:DD mind1
    Úúú,amikor elolvastam a végét,azon nyomban Ericre gondoltam!!Annyira várom már,hogy kiderüljön,jól tippeltem-e!!
    Sok sikert a kövi részhez!!<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Juj, köszönöm, örömmel tölt el, hogy ezt írod! Tényleg változások fognak jönni az életébe, remélem, hogy ti is el fogjátok ezeket fogadni. Természetesen minden ki fog derülni, hamar eljön a jövő szombat! <3
      Köszönöm szépen!

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Drága Azy ♥!

    Imádtam, minden egy betűjét, szavát és mondatát ♥! A legjobban az időben való ugrás tetszett s az, hogy Deon valamelyest túltette magát a történteken :) Én sejtem, hogy kivel találkozott a főiskolán :D Nem árulom el, csak a következő résznél ;)

    Tűkön ülve várom a folytatást itt és az Angyal az éjben-nél is ♥! További jó éjszakát, szép hétvégét és a jövőhéthez kitartást kívánok ♥!

    Love Ya,
    Mace

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Macy!

      Huh, igazán örülök ennek, jól esik ezt olvasni! Igen, szerettem volna, ha nem fordul át a dolog depresszióba, egyszerűen csak kicsit befelé forduló lány lett. Tudom, hogy tudod, hogy ki az!:') <3

      Hamarosan megyek hozzád olvasni! Neked is további szép napot!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Szia drága Azy!

    Első reakció, 3 szóban: TE JÓ ÉG!!! :DD
    Ez valami elképesztően fantasztikusan csodálatosan szuper lett!
    Büszke vagyok Deon-ra amiért túltette magát a történteken, s hogy nem esett depresszióba, mert a rész után ilyen is megfordult a fejemben annak kapcsán, hogy mi lesz ezután vele. Utána természetes, hogy ideges volt, csalódott és elhagyatott, de örülök, hogy sikerült talpra állnia és igenis megmutatnia: erős lány.

    Én azért kíváncsi lettem volna Sandy és Zayn magyarázatára... Érdekelt volna mit találtak ki mentségnek miután becsapták Deont. Szép kis barátok... pontosabban szép kis legjobb barátnő és pasi..

    Az anyukája olyan aranyos volt, hogy nem akarta elengedni! Meghitt pillanatok lehettek, de el kellett engednie Deont ha szereti, a lánya érdekében ugyebár,hogy felejthessen..
    A kollégium nagyon jó ötlet, biztos fontos helyszín lesz ez a mi történetünkre nézve... Pontosabban a tiédre. :P
    A labdás jelenet pedig... tudtam, hogy lesz valami.. :DD
    Iszonyú vicces lehetett, annak ellenére, hogy Deonnak fájt.
    Na és a végén ki ez a kis titokzatos emberke...?
    Nem is tudom... vagy mégis?! ;D

    Megint tökéletes rész lett, köszönöm, hogy olvashatom a történeted! <3
    Valamint láttam, hogy feliratkoztál a Covergirllel közös blogunkra...
    Amikor megláttam a felirazkozók között a nevedet leesett az állam! Annyira köszönöm, ez egy akkora megtiszteltetés számomra!
    Kikerült az én első cikkem is a tegnapi nap folyamán, ami egészen pontosan egy könyv ajánló/kritika, örülnék ha elolvasnád, persze csak ha lesz időd és kedved.

    Remélem jól vagy és nem készített ki teljesen az év végi hajrá, mert engem már nagyon... :$$

    Rengeteg puszi: Little Zsoo <3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Little Zsoo!

      Juj, annyira hosszút írtál, és már előre szégyellem magamat, amiért nem tudok egy legalább ugyanolyan hosszút visszaírni neked. Én is boldog vagyok, hogy Deon talpra állt, hiszen tényleg nem lenne szerencsés, ha mély depresszióba zuhant volna. Ne aggódj a magyarázat nem fog elmaradni, csupán várat magára! Szerintem tudod, így nem lesz nagy meglepetés!:) Én köszönöm, hogy olyan remek olvasóm van, mint Te!
      Igen, nagyon tetszik az oldal, és természetesen el fogom olvasni a cikkeket gyorsan, csak sajnos eddig még nem volt rá időm, de kedvem az természetesen van.:)
      Mondjuk úgy, hogy még élek, azt viszont szörnyen sajnálom, hogy Téged ennyire strapának! Ne aggódj, már nincs sok hátra, kitartás! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Nagyon jó lett ez a rész is imádom az írásod :) csak sajnálom Deont :( de remélem jóra fordul a dolga és újra kibékülnek Zaynnel :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Juj, ennek igazán örülök! :') <3 Én is sajnálom, de ne aggódj, minden rendben lesz vele, mint látod, most is fel tudott állni!

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azy!

    Nagyon jó lett ez is. Büszke vagyok Deon-ra amiért tovább lépett és új életet kezdett. Azonban sajnálom hogy nem békült kinZayn-nel mivel alebben a dologban ő is áldozat volt Sandy által. Kíváncsi vagyok hogyan fog megbírkózni a főiskola akadályaival de arra még inkább hogy kivel találkozott a végén !?
    Fantasztikus ahogyan írsz és már nagyon várom a folytatást!

    Puszi, Jordi

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Jordi!

      Én is boldog vagyok, próbáltam kicsit példaképként is felállítani, remélem, hogy sikerült. Igen, teljesen igazad van, csak sajnos nehéz így látnia valakinek, aki viszont ezt az egészet a nyakába kapja...:( Juj, borzasztóan örülök, hogy írtál, köszönöm szépen, Te vagy a fantasztikus! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Ha mindenki, akkor már én is :D Drága Azy! :)
    Fúúú most nekem is kedvem van a falhoz vágni egy vázát. O.o :D
    Úúúú ugye, Eric-kel találkozott? :D <3 Úgy bírom azt a srácot :)) :D Nem tudok mit írni, legalábbis újat nem... :D Csak így tovább! Imádom <3
    xx. S

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!

      Nem szeretném megerősíteni ezt Benned, de a következő részben úgyis minden kiderül.:) Én is kedvelem, hiszen kedves srác. Nekem ez bőven elég, hatalmas hálával tartozom, amiért írtál, köszönöm!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Drága Azy!

    Hát igen....miközben olvastam Deon érzéseiről, hogy mennyit fojtott magába és hogy mindig csak elrejtette azokat de az rosszabb hisz egyszer úgyis ki kell törnie, akkor mintha engem írtál volna le. :I Szóval egyre jobban tudok azonosulni Deonnal mert én is ugyanezt tettem volna mint ő; új életet kezdeni, tiszta lappal és arra törekedni hogy a múlt ne találjon rám! Sajnáltam közben őt, de remélem ez is csak erősebbé teszi. Aztán a titkos idegen szerintem az a fiú akire ráöntötte a kávét meg akivel együtt utazott, bár most a neve nem ugrik be. :$ Kíváncsian várom a folytatást, mennyi rész van még hátra? *-*

    Dodó

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Dodó!

      Gondoltam, hogy lesz olyan, aki tud azonosulni vele, azonban sajnálom, hogy Te is ilyen vagy, hiszen ez alapjában véve nem egy jó dolog, de én ezt csinálom, így nem tudok mit mondani...Viszont másrészről örülök ennek a dolognak.
      Szerintem Eric-re gondolsz, ő az a srác, akit leírtál. Negyven részesre terveztem, pluszba az epilógus, így hamarosan véget ér.:)
      Köszönök szépen mindent! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Szia Azy!:)

    Idáig még nem igazán kommenteltem, amiért kicsit szégyellem is magam. Fantasztikus blogot írsz, az első pillanatra megfogott, szinte rajongója vagyok!
    Deon helyében én is ugyanígy cselekedtem volna, teljesen megértem. Nem tudom, hogy ki találta fejbe labdával, de szerintem a kávés srác.;)
    Nagyon várom a következő részt.<3

    xoxo

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Köszönöm szépen, hogy most mégis megtetted, nem kell szégyellned magad, nekem ez is szörnyen sokat jelent! Boldog vagyok, hogy tudsz Deon-nal azonosulni, ez nekem fontos szempont. Nem mondok semmit, úgyis minden ki fog derülni.:)
      Hálás vagyok, amiért írtál, iszonyatosan sokat jelenteke a szavaid! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. aawww ez nagyon jóó lett^^ imádom,ahogyan írsz <3 x

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Köszönöm szépen, ez örömmel tölt el.:) <3

      Törlés
  15. Drága Azy!
    Ez megint fantasztikus lett. Részről részre jobban írsz, gratulálok!! :) Most nem tudok regényt írni, bocsi, majd legközelebb.:)
    Mindenesetre remélem, hogy még vagy 10.000 rész lesz.;) (És hogy Deaon a kávés fiúval találkozott.:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Regina!

      Huh, köszönöm, és ez az észrevételed most nagyon feldobta a napomat, mert első célom mindenképpen a fejlődés. Nem haragszom, szörnyen sokat jelent, hogy írsz, az mindegy, hogy mennyit. Sajnos már csak hét rész lesz és az epilógus...:(
      Köszönöm, köszönöm, köszönöm a kommenteted! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  16. Drága Azy! :)
    Imádtam ezt a részt is, minden szavát imádtam! Remélem, hogy minden rendben lesz Deonnal, és Zaynnel. Szeretném, ha rendeződnének a dolgok közöttük.. Szerintem a srác Eric lesz :D
    Imádtam, imádlak! ♥
    Puszillak, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia Drága!:)

      Juj, ez iszonyatosan feldobja a nevemet, köszönöm! <3 Még nem tudom hogyan fog végződni a történet, így nekem legalább akkora meglepetés lesz, mint nektek. Én pedig Téged imádlak, fantasztikus olvasó vagy! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  17. Szia!
    Még mindíg nagyon sajnálom Deont, de tetszi hogy pròbál felejteni.
    Viszont ebben a suli is segíteni fog! Nagyon kiváncsi vagyok ki az a srác....de szerintem Eric lesz az. Hehe.
    Nagyon jòl írsz! Kiváncsi leszek mi lesz Zaynnel és Deonnal!
    Gyönyörűek a kèpek!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!:)

      Én is sajnálom, de erős lány, talpra fog állni. Nem szeretném megerősíteni benned, hogy ki az, de nem nagy titok, úgyis ki fog derülni hamarosan.:) Boldog vagyok, hogy a képek elnyerték a tetszésedet. Köszönöm szépen a szavaidat, sokat jelentenek! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  18. Komolyan ilyenkor abba hagyni?! Most addig nem tudok aludni míg nem hozod a kövi részt! Imádom a blogod te vagy a kedvenc írom... Annyira jó teljesen bele élem magam! *---* Siess a kövivel mert karikásak lesznek a szemeim! :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Igazán sajnálom, de szombaton úgyis folytatódni fog, aludd ki magad!:') Juj, el sem hiszed milyen jó ezt olvasni, köszönöm, rengeteget jelent! <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  19. Megszakadt a szívem, ahogyan a soraidat olvastam. Úgy sajnáltam Deon-t, annyira kiszolgáltatott állapotban volt, nem érdemli meg azt, amit vele tettek. Pedig minden olyan szépen alakult, Zayn is egyre édesebb volt és Deon is kezdett egyre jobban megnyílni neki. De hát így alakult, azért remélem sikerül egyszer túl lépni ezen, és az érzelmek dominálnak majd. Deon erős lány, talán könnyebben túl lesz rajta, mint azt gondolnánk.

    Tetszett az idő váltás, hogy eltelt néhány hét. Érdekes volt, hogy mennyire megváltoztak az érzései, persze mindez csak a látszat, de mégis pozitívabban állt a világhoz.
    Az anyukás jelent édes volt, én is így tudnám elképzelni a sajátomat, ha hasonló cipőben járnék, mint Deon.

    A zárómondat igazán frappáns, most aztán mehet az agyalás, ki is az a bizonyos srác. Nekem van tippem, kíváncsi vagyok, hogy bejön-e. :)

    Azy, szuper rész lett, nekem nagyon tetszett. Várom a folytatást, kíváncsi vagyok mivel lepsz meg bennünket megint.

    puszillak, Cami

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Cami!

      Sajnálom, hogy így érzel, én is hasonlóan. De azért szerintem kedvelni fogod a történet folytatását, hiszen minden reményem ebben rejlik. Örülök, kicsit tartottam tőle, hogy nem fogja elnyerni a tetszésetek, de most sikerült megnyugtatnod. Biztos vagyok benne, hogy tudod, hogy ki az, de így pontosan, ahogyan Te mondtad, frappánsabb lett az egész.:)
      Borzalmasan hálás vagyok a szavaidért, elmondani nem tudom mennyit jelent, hogy folyamatosan írsz! <333

      Puszi, Azy

      Törlés
  20. Drága Azy!

    Először is, szörnyen röstellem, amiért csak most írok, de ez az év végi hajrá komolyan kikészít...
    Először is, a harminckettes fejezet: szerintem remekül felépítetted, tetszett, amint az idillikus, utolsó (remélem nem végső) szép pillanatokat, érzéseket megírtad, varázslatosra sikeredett! Aztán jött a csavar, s bár elég elszomorító volt a Sandy-Zayn-es dolog, együtt izgultam és értetlenkedtem Deonnal.
    Ami pedig ezt a részt illeti... Direkt örülök, amiért egy kis ugrás lett a sztoriban, ráadásul maga a kollégiumba költözős ötlet is nagyon jó, én például mindig is kíváncsi voltam, hogy milyen ott az élet. Bár, mondhatom szép kis kezdet eltévedni, és pont beállni a labda érkezési pontjába, de hát valószínűleg én is hasonlóképp járnék. :D De vajon ki mondhatta az utolsó mondatot?
    Már nagyon várom a folytatást!

    puszi, Vivienne Hayes

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Drága Vivienne Hayes!

      Előttem sosem kell, tökéletesen megértem, hogy nem lehet mindig írni nekem, ezért eszembe sem jut neheztelni Rád. Köszönöm, hogy most írtál!
      Boldogság tölt el, hogy így vélekedsz a részről, nekem ez sokat jelent. Természetesen ezt az egészet még jobban ki fogom fejteni, remélem, hogy könnyebb lesz megérteni, mert így tényleg eléggé kusza és fura. Talán kissé gyerekesnek is tűnhet ez a cselekményszál, de részletesebben le lesznek írva az álláspontok, nem minden fekete és fehér, és Sandy sem gonosz. :) És igen, ismét vigyorgok, hogy Deon szerencsétlensége megint csak emlékeztet Téged saját magadra!
      Borzalmasan sokat jelent a kommented, köszönöm, köszönöm, köszönöm! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  21. Szia!
    Nagyon tetszik a blogod, de nagyon sok a fölösleges körülírás, leírás. Az ember egy idő után inkább átugorja ezeket(akárcsak jómagam), és a lényeget olvassa. Ezzel csak azt szeretném, hogy ez így kicsit unalmassá válik egy idő után. Ne haragudj. x <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen, hogy felhívtad erre a figyelmet. Az egyik kritikámban azt kaptam, hogy több leírás legyen, mert az olvasó akkor jobban magáénak érzi a történetet, de úgy látom, hogy átestem valószínűleg a ló túloldalára. Próbálok ezen változtatni, és nem haragszom, eszembe se jut!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés