20. rész - Aggodalom

Mindent szeretnék megköszönni, Ti vagytok a legjobb Olvasók a világon! Imádlak Titeket! 

Lerogyok az általunk felállított fapadra, kezeimbe temetem az arcomat. Sírni lenne kedvem, de nem akarok elgyengülni. Ezúttal erős leszek. Mély levegőt veszek, kifújom, majd tanácstalanul nézek körbe. Talán meggondolatlan lépés volt részemről csapot papot magam mögött hagyva visszarohanni. Azonban már nem tudok mit tenni. Elhatározom, hogy akkor már nem ülök tétlenül, én is sétálni megyek. Csak éppen az ellenkező irányba.
Felszerelkezem egy kulaccsal, szúnyogriasztóval és a fényképezőgépemet is becsúsztatom a zsebembe. Mind jól jöhetnek. A tábortól három kis ösvény vezet kifele. Az egyik a táborhoz vissza, a második a tóhoz, a harmadik számomra ismeretlen. "Tök mindegy" alapon indulok el, csak remélhetem, hogy szebb helyre vezet, mint anyáéké. Egy ideig csendben menetelek előre, most azonban teljesen hidegen hagy már az erdő szépsége. A túlzott nyugalom felemészt, a gondolataim nem jó irányba folynak, muszáj valahogyan elterelnem őket. A zenelejátszómat előhalászom a sok zseb egyikéből. Igor - Winter Is Over című számára kapcsolok, ami képes egyből lenyugtatni. Minden rossz kiszáll a fejemből, vidámabban tekintek a világra.
Teljesen elveszítem az időérzékemet, kikapcsolok. Csak haladok előre, gyorslépésekben, célom minél messzebb jutni.
Hirtelen arra eszmélek fel, hogy egy viszonylag magasabb domboldalon vagyok. Már teljesen besötétedett, szerintem este nyolc óra felé lehet. A zöld fű lágyan lengedezik a nyári széltől, de tovább sajnos nem látok, mert eléggé magasra hág a domb teteje. Csak a visszaútra tekinthetek. Illetve, ha nagyon meresztgetem a szememet, ellátok a tóig, ahova eredetileg mennem kellett volna. Apropó, ők már biztosan egy ideje visszaértek a táborhelyre, remélem nem fognak nagyon haragudni, hogy kicsit később érek vissza mint ők. Jó vicc, már ha észrevették, hogy eltűntem. Sértettségem újra a felszínre tör, hibába volt a kiadós séta.
A pár órás séta miatt a lábaim teljesen strapára mentek, ezért fáradtan rogyok le. Kicsit nedves, de annyi baj legyen! Óvatosan húzom le a bakancsom a lábamról, ami már teljesen elgémberedett. A zokniktól is megszabadulva pillantom meg a feldagadt ujjaimat. Talán egy kicsit kicsi már rám a cipő, nem ártott volna egy újra szert tenni. Megtapogatom, majd abban a minutumban abba is hagyom, s felszisszenve állapítom meg, hogy eléggé túlterheltem. Élvezem, hogy a hűs levegő kiszellőzteti, és szemeimet lehunyva lelem örömet abban, hogy a szél a hajamba kap. Kinyújtóztatom a végtagjaimat, hanyatt dőlök, igazándiból már csak tíz perc kellene, utána helyben elaludnék. Szerencsére nem történik meg ez a béna baleset, hiszen bőrömre egy vízcsepp esik, utána még egy, s még egy, végül pedig rám szakad a boltozat. Kipattan a szemem. Az eget fekete felhők sötétítik, lassan kúsznak az égen, nem szándékoznak hamar elvonulni. Hosszabb nyári zivatarra számíthatok.
Pánikszerűen kapom vissza a cipőmet magamra, majd a kapucnimat a fejemre húzva kezdek rohanni visszafelé. Hangosan zihálok, s a tüdőmben bent rekedt levegő szúrja az oldalamat. A földút sártengerre nőtte ki magát, olyan, mintha egy mocsárból menekülnék, mintsem egy erdőből. Mögöttem felfröccsen a sár, mégsem tudok vele törődni. Egyre nehézkesebben futok, lassulnak a lépéseim, majd elfáradok. Nem bírom erővel. Az út még messze nem ér véget, tekintettemmel egyébként sem látok semmit, az esőfüggöny korlátozza a látásomat. Nekidőlök egy fának, érdes kérgébe kapaszkodva igyekszem talpon maradni. Csupán pár perc pihenőt tartok, hiszen az ég úgy gondolja nem büntetett még meg eléggé, és hatalmas villámot szór, amit hangos mennydörgés követ. Kiskorom óta félek a dörgésektől, az idegrendszerem nem képes már több stresszt elfogadni. Megbénulok a félelemtől, kitágult szemekkel meredek az égre, ahonnan a fenyegetés jön.
Hirtelen fényt látok, talán zseblámpa? Adja az ég, hogy egy ember legyen! Végtagjaimban újra szétterjed az erő, sikerül megmozdulnom. Ujjaimat lehámozom a fa törzséről, majd újra futásnak eredek. Szaladok a sárga pont felé, mintha csak az életbemaradásomat jelentené. Nem veszem le róla a szememet, képtelen vagyok egyetlen reménységemet elengedni.
Egyre közelebb van, igen! Kimerülten húzom ólomsúlyú lábamat magam mögött, mielőtt a fény elillanhatna. Az úton áll valaki, esőkabátban, kezében az elemlámpával, melynek sárga fénye belevilágít a szembe, amint közelebb rohan hozzám. Még jobban sietésre ösztönöz ezzel, így hamar elérem.
A vizes kék kabát szorosan simul az arcomhoz, amint még közelebb húz magához.
- Deon kincsem, már annyira kerestünk! - von magához szorosan anya. - Soha többé ne menj el úgy, hogy nem szólsz! Még térerő sincs ebben a vacak erdőben! Annyira féltettelek! 
- Sajnálom - mondom őszintén, és valamiért mégis boldogan, amiért keresett. Jó érzés melengeti a szívemet, ezzel mosolygásra késztetve.
- Megfogunk fázni, siessünk vissza a sátorba! Yaser és Zayn is keres, de szerintem ők már visszaértek - fogja meg a kezemet, majd maga után kezd húzni.
Mindketten futásnak eredünk, kéz kézben, mintha csak kislány lennék. Az eső zuhog ránk, de még a mennydörgések sem tudnak elijeszteni, ha anya velem van. Boldog vagyok, s talán elég csekély ok az, hogy aggódott értem, valamiért mégis képes megnyugtatni. Hiszen bármi is történik én az ő lánya maradok, ezen semmi nem tud változtatni.

A táborhelyen Zayn és Yaser mindent biztonságba helyezett, amire nézve veszélyes az eső. Anya gyors puszit nyom az arcomra, jó éjszakát kíván, és bebúj a sátorba Yaserhez. A vacsoráról alapból mindenki lemond ma este, az eső tönkre vágta. Viszont arra jó, hogy anyával újra összehozzon, elűzze egy időre minimum a haragomat.
Nem sokáig ácsorgok én sem a sárban, kihúzom a cipzárt, s olyan gyorsan húzom is vissza. A sátor belseje nagy, bőven elférnek a bőröndjeink, így a sáros cipőmet is le tudom helyezni a bejártatnál. Nagy sajnálatomra nincs sötétség. Zayn egy nagyobb zseblámpát állított az aljára, így teljesen látszik minden. Csendben nézegeti a határidőnaplóját. Előregörnyedve vizslat minden oldalt, mintha szabadidőt keresne benne. Szerintem esélytelenül.
Egy szó nélkül veszem le a vizes pulcsimat, majd egyszerűen hátat fordítva neki a pólómtól is megszabadulok. Nem tudom, hogy figyel-e, nem is akarok sokat ezzel foglalkozni. Nagyon gyorsan húzom magamra a tiszta felsőt, ami pizsamaként szolgál. Vacogok még mindig, a fogaim összekoccannak, amint a hideg levegő érintkezik a bőrömmel. A vastag pulóverben, azonban kicsit megnyugszom. A farmeremet lerángatva magamról bújok bele egy melegítőalsóba.
Mivel nem bírnék felállni, négykézláb mászok a hálózsákomhoz, s gyorsan húzom magamra a cipzárt, azonban még nem fekszem le. A kezem ügyében talált kis kéztörlővel kezdem törölgetni a hajamat.
- Mégis mit képzeltél? - förmed rám hirtelen Zayn, mérgesen csapja be a kis könyvecskét. Meglep a viselkedése, előbb még olyan nyugodtnak tűnt. Bár ő profi a színészkedésben.
- Parancsolsz? - húzom fel a szemöldökömet meglepetten.
- Annyira önző vagy Deon, mindig csak arra gondolsz, ami neked jó! Hogy voltál képes ezt tenni? Elfutsz, mint egy kisgyerek? Ahelyett, hogy szólnál, ha valami nem tetszik? Anyukád nem gondolatolvasó, honnan tudhatná, hogy téged bánt-e valami, ha nem mutatod? - hadarja el gyorsan, alig bírom követni.
- Ne szólj bele ebbe, semmi közöd hozzá! - intem le a szememet forgatva.
- Komolyan? - néz rám meglepetten, s mégis gúnyosan. - Rendben, akkor máskor nem foglak keresni, nem fogok aggódni, hagylak a francba! Hadd tévedj el, remélem máskor még bajod is esik! - fújtat, de mégis valahogyan nem mérges, hanem...Nehéz megfogalmazni, hiszen nem érezheti ezt.
- Aggódtál értem? - kérdezem halkan, kíváncsian pillantok rá vizes tincseim mögül.
Nem válaszol, újra kinyitja a noteszt, úgy tesz, mintha irkálna bele valamit, azonban látom, hogy tollával csak nyolcasokat firkál. Egyre erősebben nyomja le tollat, a végén már átszakítja a papírt.
Lemondóan sóhajtok, feladom, hogy bármit is kiszedjek belőle. Újra törölgetni kezdem a hajamat. Mikor száraznak titulálhatom, előhalászom a telefonomat a táskámból, és megnézem az időt. 21:03
Gyomrom hangos korgással adja a tudtomra, hogy bizony mégis be kéne valamit vacsorára. A szendvicsek alapból meg se kísérlem már megenni, de találok egy csomag kekszet, amire felcsillan a szemem. Csendesen ropogtatok, igyekszem nem összemorzsázni mindent. Gondolok rá, hogy megkínálom, de egyszerűen nem akarom, hogy megint kapjon egy lehetőséget, hogy veszekedjünk. Egyikünk se beszél, és teljesen nyugodt lenne minden, ha az eső kopogása nem hallatszana, amint a sátor kemény tetejének csapódik.
Kopp, kopp, kopp. Monoton a hangja, sérti a fülemet. Hirtelen azonban Zayn szólal meg rekedtes hangján.
- Ja.
Továbbra sem néz fel, azonban én rákapom a tekintetem. Van időm alaposan szemügyre venni férfias vonásait, s hogy mennyit változott. Amikor én megismertem még sokkal kisfiúsabbnak tűnt. Lehet, hogy csak nekem nem tűnt fel, hogy miért van oda érte minden lány a világon?
- Mi ja? - rázom meg gyorsan a fejemet, képletesen kiverve az őt dicsőítő gondolataimat a fejemből.
- Ja, aggódtam - néz fel végre, egyenesen bele a szemembe. Csokoládébarna szemeiben megint ott csücsül az a kiismerhetetlenség, ami mindig. Úgy néz rám, akár egy őzike, hatalmas szemeivel vizslatva.
- Nem akartam - ferdítem el egy kicsit a dolgot, hiszen pontosan ezt akartam. Hogy valaki aggódjon értem, foglalkozzon velem!
Magamban bazsalyogva fordítom el a fejemet, lenyelem a mosolyomat, igyekszem nem úgy vigyorogni, mint aki most nyerte meg a lottót. A hálózsákommal babrálok, mikor is észreveszem, hogy elhallgatott az eső.
- Végre elállt - jegyzi meg Zayn, amire csak egy 'aha' a rövid és tömör válaszom. - Én alszom.
- Azt hiszem nekem is kéne - mosolygok rá, amit halványan viszonoz. Talán mégis képesek vagyunk civilizáltan viselkedni a másikkal?
Megvárja míg tíz percen keresztül helyezkedem, rakosgatom a párnámat, fel-lehúzogatom a cipzárt, mivel képtelen vagyok eldönteni melyik a jobb, és próbálom a fél lábamat felhúzni, de nem megy. Túl kicsi a hálózsák. Cipzárt ki, fél lábat fel, párnát kicsit jobbra, felrázni, fél kezet a fej alá.
- Kész vagy? - nevet fel végül hitetlenül, mire csak vigyorogva bólintok. - Remek.
Leoltja a zseblámpát, és visszadől az ágyába.
- Jó éjt, Zayn! - mondom halkan.
- Szép álmokat, Deon!

Tumblr_mcacnkaehe1rjriffo1_500_large
Reccs. Kopp. Csatt. Képtelen vagyok rendesen elaludni, pár percenként felriadok egy hangra. Elfehérednek az ujjaim, annyira szorítom a párnámat, szorosan hunyom le a szemem, s azt kívánom, bárcsak megsüketülnék. Nem akarok hangokat hallani.
Zayn csendesen szuszog, nyugodtan tud aludni. Jó neki! Felülök a helyemen, megdörzsölöm az arcom. Pár percig összekucorodva ülök, aztán megint. Reccs.
Négykézláb mászok az ajtóhoz, majd egy mozdulattal felrántom a cipzárt. Van kint valami, és én tudni akarom, hogy medve vagy ember!
Az erdő félelmetesen zár körül minket. A fák között a szél hangosan süvít, akkor szélvihar van, csoda, hogy a sátort nem döntötte fel. Minden fekete és sötét, közel sem annyira barátságos, mint nappal. Hatalmas köd ereszkedett le, talán már hajnal van.
Csupán a fejemet dugom ki, a testemet nem teszem ki a hidegnek. Az erős szél könnyeket csal a szemembe.
Miközben próbálok tisztán látni, körülnézek a táborhelyen. Sehol senki. Akkor honnan jön ez a hang? Meresztgetem a szememet, hátha észreveszek valamit vagy valakit. Egyszer csak egy kéz érinti meg a derekamat, óvatosan megbökve. Néma sikoly hagyja el a számat, ziháltan húzódzkodok vissza a sátorba, ahonnan sejtem a "támadást."
- Te jó ég! - kapok a szívemhez, amint kihámozom a sötétségből Zayn álmos fejét, amin összehúzott szemöldökkel próbálja megérteni mi a francot csinálok. - Megijesztettél.
- Bocsi - túr zavartan a hajába, kifejezetten édes hatást keltve ezzel. - Hajnali három van, miért nem alszol?
Visszahúzom a cipzárt, így csillapul a szél okozta zaj, és kicsit biztonságosabban is érzem magamat, amiért elvagyok zárva a kinti rossztól. Rövid idő alatt hozzászokik a szemem a sötétséghez.
- Van valami odakint, és esküszöm, hogy nem képzelődök - suttogom rémülten, jobban összehúzom magamat, amint belegondolok miféle veszélyek leselkedhetnek rám odakint.
- Csak a szélvihar, ne parázz! - próbál nyugtatni. - Pihenned kéne, mert fáradt leszel holnap - néz végig rajtam, kicsit hosszabb ideig elidőzve a karikás szememen.
- Képtelen vagyok így aludni. Túl hangos - panaszolom.
- Ezért inkább engem is felkeltettél, hogy ne kelljen egyedül virrasztanod? - húzza fel a szemöldökét.
- Nem volt szándékos. Azt hittem mélyen alszol - vonom meg a vállam.
- Deon, senki nem képes úgy aludni, ha egy hurrikánt eresztesz be a sátorba! - rázza a fejét zavartan.
- Oké, bocsi, csak meg akartam nézni mi van odakint - tárom szét a kezem. - Mikor fogja abbahagyni? Nem bírom ezt a zajt. Kicsit rémisztő, nem gondolod? - fordulok felé.
- Nem - röhögi el magát. - Figyelj, miért nem hallgatsz zenét?
- Attól nem lesz könnyebb - nézek rá furcsállva. - Mindegy, majd csak sikerül - túrok bele rövid tincseimbe. - Menj vissza, neked nem kell fent maradni.
Némán gondolkozik, végül kifújja a levegőt. Rám néz, megrázza a fejét, mintha még ő se hinné el, hogy mire adja a fejét.
- Átvirrasztom veled a hátralévő időt, ha képes vagy kibírni, hogy nem veszel velem össze - alkuszik, hatalmas barna szemeivel mosolyog.
- Nem is én... - ellenkezdnék rögvest, de kezével betapasztja a számat. Gondolkodás nyalom meg a tenyerét, mire csak nevetve kapja el.
- Fúj már! - törli belém a kezét egy elegáns mozdulattal, majd folytatja a kompromisszum ismertetését. - Na, hajlandó vagyok veled maradni. Cserébe csak annyit kérek, hogy tegyél le azzal, hogy örökösen kötekedsz velem.
Fürkészem az arcát, próbálom eldönteni, hogy mennyire is fontos ez az egész nekem. Nem is tudom, talán most kicsit jobban megismerhetem. Nem szalaszthatom el az alkalmat, hiszen lehet, hogy soha többé nem lesz ilyen.
- Benne vagyok - terül szét egy hatalmas vigyor az arcomon. - De előre szólok, hogy neked kell beszélned, mert nekem kicsit fáj a torkom - közlöm vele, mire csak sóhajtva bólint.
- Miről meséljek? - mászik vissza a hálózsákba, fejét lehajtja a párnára, azonban felém néz. Követem a példáját, bemászok a helyemre, vízszintesbe vágom magamat, felé fordulok, s őszintén válaszolok.
- Akármiről. 

28 megjegyzés:

  1. Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, én Téged imádlak!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. De jó volt! Nagyon tetszett! Zayn egyre aranyosabb! Uhh, nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi sül ki ebből! Várom a folytatást! Rájöttem, hogy a rosszkedvemet is elűzi az írásod! Köszönöm Azy! :)♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Iszonyúan örülök, hogy tetszett, annak pedig még jobban, hogy képes vagyok elűzni a rossz kedvedet!:'))))) <3

      Puszi, Azy

      UI: Ne legyen rossz kedved, légy vidám!:)

      Törlés
  3. nagyon jó lett*-* nincsenek meg egymás nélkül, de egy légtérben nehéz megmaradniuk.. új részt. :333333333 <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen! Teljesen igazad van, sajnos nehéz természetük van, nem könnyű tolerálni a másikat!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. anyám!! kövit! <3 »»»»» ~.~ o_O

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Sietek, ahogyan tudok, ígérem. Egyébként már meg szerettem volna köszönni, hogy mindig rányomsz a +1 gombra, sokat jelent!:')

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Annyira kíváncsi vagyok miről fog mesélni. Olyan jó hogy egy kicsit szünetet tartanak az állandó viták között. Már nagyon várom a következő részt! Kérlek siess vele!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Majd meglátod a következő részben, de remélem nem okozok csalódást vele. Igen, szerintem senki nem bánja a tűzszünetet. Sietek, ahogyan tudok!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. tudod kevés olyan blog van ami már a kezdettől megfogja az embert! De a tied az!!! Nagyon szeretem és várom a folytatást!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Rettentően örülök a szavaidnak, ezt még senki nem mondta nekem, hihetetlenül boldog vagyok! Sietek!:')

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. jaaaaj de jó rész lett :D imádom ezt a feszültséget Deon és Zayn között :D kíváncsi vagyok h mikor jönnek már végre össze :D kérlek siess a kövivel :D nagyon jó lett :D puszi <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm, én is bírom, szerintem aranyosak! Még sok dolog fog történni, de ne aggódj nem marad végig ez a macska-egér harc! Sietek, és köszönöm!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Szia :D
    Nagyon tetszett a érsz :D
    Deon és Zayn között, ahogy pattognak a szikrák, imádom :D Belekötnek egymásba, összevesznek és utána valamelyikük olyan édeset mond, hogy elolvadok :D
    Zayn aggódott érte *-* Annyira aranyos. Ráadásul még az éjjelt is átvirrasztja vele. Kíváncsi vagyok, mik lesznek a témák, hogyan bírják ki veszekedés nélkül, előjön e a szó, kettőjükről, a múltban történt dolgaikról.. és persze mi lesz a jövő? Ez kiszámíthatatlna, de ezért várom annyira! :D
    Örülök, hogy Deon rájöt, fontos másoknak, hiszen keresték és aggódtak érte!
    Előző kommentre utalva, én állatire élvezem a macska-egér harcot, főleg ha néha a macska elkapja az egeret :D :D
    Nagyon várom a folytatást!
    Puszi Jenni

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Annyira boldog vagyok, hogy mindig ennyit írsz, hihetetlen sok örömet szerzel ezzel nekem!:') Nem is tudok mit mondani, annyira sajnálom, de képtelen vagyok hálálkodásnál többet írni!:')) <3

      Puszi, Azy

      UI: Megtörténhet, hogy a macska elfogja az egeret a farkánál fogva, és nem ereszti. Ha érted a célzást..:D

      Törlés
  9. Szia!!!
    Hát ez kész én ezt nem bírom, miért mindig így kell abba hagyni??? :O :D IMÁDTAM megint! :D Zayn olyan cuki volt ahogy felajánlotta h felmarad Deonnal :):) siess a kövivel mert kíváncsi vagyok mit fog Zaxn mesélni!! :D:D
    puszi Nika

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hát, valahol abba kell, nem?:D Én Téged imádlak! Sietek!:)))

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Drága Azy!

    Imádtam,mint mindig!♥ Azt hittem,hogy nagyobb baja lesz majd Deon-ek,de szerencsére nem történt semmi. És még az anyukája is megmutatta,hogy szereti Deon-t és nagyon aggódott érte,pont úgy mint Zayn.:D Csak ő nem akarta az elején beismerni,de végül is beismerte..:D Olyan aranyos volt Zayn,ahogy aggódott érte és még Deon kedvéért képes vele virrasztani.:D De megint lehetett köztük észrevenni a szikrákat,amit én úgy szeretek. Mindig tudnak veszekedni,bunkók lenni egymással..És ezeket szeretem.:) De a végén Zayn nagyon aranyos volt.:) És végre Deon is rájött,hogy vannak akik aggodnak érte,mert szeretik,igaz ha nem is mutatják mindig ki,akkor is ott van a szeretett.
    Már alig várom a folytatást! :)

    xoxo Eternal Dreamer

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      El sem hiszed, hogy mennyire örülök, hogy írsz. Imádlak! Szerintem is Zayn roppant cuki, csak éppen nem mutatja ki. ^^ A szikrááák, igen. Azokban a részekben, amikben nem volt Zayn szörnyen hiányozott, de néha külön is kell lenniük. Deon pedig hajlamos túlreagálni a dolgokat, és kissé gyerekesen viselkedni. Elvégre mennyire infantilis viselkedés már, hogy csak elfut a problémái elől? A lényeg, hogy a dolgok rendben mennek ( még ).
      Örülök, hogy tetszett, hozom a következőt, amint tudom!:)))

      Puszi, Azy

      Törlés
  11. Szia drága Azy!
    Kérlek ne haragudj amiért az elmúlt részekhez nem kommenteltem. :( Nagyon sajnálom de most igyekszem bepótolni..!
    Mindenekelőtt nagyon köszönöm hogy írtál hozzám, jól esett. :) <3

    Szuper ötlet volt ez a sátorozás! :D Megijedtem hogy Deonnak több baja lesz de szerencsére nem lett semmi, azon kívül hogy megijedt. Meg én is megijedtem. :$
    Ezek után már nem mondhatja hogy nem fontos senkinek hiszen az anyukája is mondta neki, aztán Zayn is bevallotta hogy aggódott érte. ^^ Nagyon édes volt és kíváncsi leszek erre a beszélgetésre... ;D :P
    Imádom ahogy írsz, imádom a történetet, Zayn-t, Deon-t, és persze nem utolsó sorban téged, aki mindezek alkotója. :) *-* <3<3
    További jó hétvégét! :)
    Puszi: Little Zsoo <3<3<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én nem haragszom, teljesen megértem, hogy az olvasóimnak is vannak elfoglaltságaik.:)
      Furcsa, mindenki azt hitte, hogy történik vele valami... Lehet, hogy nem voltam eléggé kegyetlen?:P Igen, ennek a résznek nagyjából az volt a célja, hogy Deon kicsit lecsillapodjon, és rájöjjön, picit túlreagál néhány dolgot. Én pedig Téged imádlak, te tényleg!:') <33 Neked is további jó hétvégét kívánok!

      Puszi, Azy

      Törlés
  12. Szia.:) imádom a blogod,de most azért írtam,mert elkezdtem egy blogot,és kellenének olvasók..:3 na szóval linkcsere?majd válaszolj lécci.c: addig is itt a blog: lwwy-onedirectionstory.blogspot.hu

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy szereted. :) Természetesen kiraklak, de kérlek máskor ezt ne ide írd, hanem a 'chat'-hez. Köszönöm!

      Puszi, Azy

      Törlés
  13. Hihetetlenül írsz! Nagyon várom a következő részt.. Már nincsenek szavaim, amivel kifejezhetném, hogy mennyire tetszik a blogod.:))))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen, sietek. Nincsenek szavak, amivel kifejezhetném mennyire sokat jelentenek a szavaid!:')

      Puszi, Azy

      Törlés
  14. Nagyon szeretem a blogodat,egyszerűen imádom!! <3 Mindig várom az új rész! Mikor lesz?? :) :*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Én pedig Téged imádlak!:') Holnap már biztosan.

      Puszi, Azy

      Törlés