12. rész - Ellenség vagy barát?

Szeretném megköszönni a sok támogatást, hihetetlenek vagytok!

A fülem mögé tűröm a kusza tincseimet, miközben a párnába próbálom elrejteni a sírásom hangját. Meg kell jegyeznem nem sok sikerrel. A fel-feltörő zokogásom már legalább egy órája tart, és egy perce sem akar alábbhagyni. Hiszen hogyan tudnám feldolgozni, hogy a szüzességemet egy ilyen idiótának adtam oda, aki szerint az egész csak egy becsúszott hiba volt, akárcsak én? Nem tudom miért reménykedtem, de ezt tettem. Bíztam benne, bíztam abban, hogy talán más, mint képzeltem. Azonban akkora pofára esés ért, amire álmomban sem gondoltam volna.
Biztos vagyok benne, hogy hallja, hogy megszakad a szívem, azonban semmit nem tesz. Nem lép semmit, mert nem jelentettem többet egy újabb strigulánál. Be kell valljam, hogy én sem azért tettem, mert szeretem, vagy annyira kedvelném. De sose aláztam volna meg annyira, hogy azt mondjam, ez az egész hiba volt. Talán akkor is hazudott, mikor azt mondta, sose hallott édesebb dolgot, mint az, hogy szűz voltam? Becsapott, mikor gyengédebben ért hozzám, mikor fájt? Ezeket mind megjátszotta? Én élveztem vele, és nem bántam meg egy percét sem.
Erősen szorítom a lepedőt, az ujjaim már elfehérednek. A fejem majd szétrobban, a könnyfüggönytől semmit sem látok. A párnám alól halászok elő egy zsepit, majd kifújom az orrom, de levegőt így sem kapok. 
Azt hiszem még órákig folytatom ezt a tarthatatlan állapotot, de hajnal környékén álomba sírom magamat. 

Hosszú hajamat legalább kétszer átmosom, csakúgy mint a testemet. Szeretek zuhanyozni, ilyenkor minden gondolat kiszáll a fejemből. Szárazra törlöm magamat, majd felveszek egy kényelmes otthoni szerelést. Megszárítom a hajamat, majd a komódon heverő telefon után nyúlok. Ideje felhívni anyát. Hamar felveszi.
- Szia, kincsem! - üdvözöl vidáman, mire nekem is egy halovány mosoly kúszik az arcomra. 
- Szia anya. Milyen Costa Rica? - erőltetem meg magamat.
- El sem hiszed milyen szép. Süt a nap, ragyog minden. Már tényleg szükségem volt egy ilyen rendes kikapcsolódásra. Nem kell semmit csinálnom, Yaser a tenyerén hordoz! - áradozik jókedvűen.
- Az nagyszerű - értek vele egyet, miközben fel-alá járkálok a szobában - Majd készíts sok képet, rendben?
- Ez természetes, kincsem. Várj egy kicsit, kérlek - tesz félre. Hallom, hogy beszélget valakivel idegen nyelven. - Ne haragudj Deon, de most mennem kell, mert most szólt ez az idióta idegenvezető, hogy a hajóút hamarabb indul! - háborodik fel. - Érezd jól magad, pénteken repülünk haza! - búcsúzkodik. 
- Szia anya, rendben, várlak! - köszönök én is el egy fanyar grimasz kíséretében. 
Eléggé rövid lett ez a beszélgetés, pedig hozzá menekültem a saját gondolataim elől. Savanyú ábrázattal dobom az ágyra a készüléket, én pedig kimegyek a szobámból, egyenes Zayn kék ajtaja felé tartva. Egyedül nem tudok ebben dönteni, ha akar, ha nem, beszélni fogunk.
Kopogás nélkül nyitok be. Az ágya nincs bevetve, még egy ilyen egyszerű dologra is képtelen. A szobája látszólag üres, de tanulva a múltkori hibámból kinézek az üvegajtón. És bam, igazam van.
Zayn egy sapkában, pulcsiban, melegítőben cigizik az erkélyen. Félretolom az üvegajtót, majd kilépek mellé. London városára nyílik kilátásunk, azonban a központból messze vagyunk. A füstös gyárak, hatalmas épületek és a dugó hangjai mind messze vannak a kertvároshoz hasonló lakótelepünktől. A januári hidegtől megborzongok, azonban eszemben sincs emiatt meghátrálni. 
Zayn nagy barna szemeit rám emeli, amint meglátja az alakomat mellette. 
- Miért jöttél? - fordul inkább el, s szív egy nagyot a cigiből. A füst alig látszik a reggeli ködtől, azonban érezni lehet. -  Nincs mit megbeszélni. Felejtsd el ami történt!
- Szerintem meg van! - csapok a kezemmel dühösen a korlátra. - Nem tudom, hogy neked hány lány dől ágynak havonta, de én tulajdonképpen most adtam oda a rohadt szüzességemet neked, nem tudom csak úgy elfelejteni! - közlöm vele, azonban hangomban a könyörgés enyhe árnyalatát vélem felfedezni. Elhalkulok, már csak suttogva szólok hozzá. - Tartozol egy magyarázattal. 
Sokáig nyugtatja rajtam a szemét, így van időm rendesen feltérképezni az arcát. Több napja nem borotválkozott, így borostás az arca. Szemei alatt sötét karikák húzódnak, nyilvánvalóan ő se tudott aludni a tegnap esti jelenetemtől. A szürke sapkája alól előtűnnek a rakoncátlan fekete tincsei. Csokoládébarna szemeivel éppen fürkész, majd ajkait kinyitva megszólal, ezzel visszarántva a tanulmányozásból.
- Elszívom ezt itt - emeli fel a két ujja közé csípett cigaretta szálat. - Utána beszélhetünk, bent várj meg.
- Rendben - suttogom, majd magára hagyva helyet foglalok az ágyán.
Pár perc múlva ő is bejön utánam. Ledobja a kardigánját, a mintás felső alól kilátszik a jobb alkarját beborító tetkók összessége. Elmélázva nézem, míg karba font kézzel meg nem áll előttem. Mi ez kihallgatás vagy beszélgetés?
- Rövid magyarázatot adok, de ennyi. Túl sokat ittam, te rosszkor voltál rossz helyen. Bárki más is ott lehetett volna, valakit úgyis megfektettem volna. Hiba volt, hogy megtörtént, felejtsd el!
Hűvös, kimért, kegyetlen, de céltudatos. Pontosan tudja, hogy a lelkembe gázol minden egyes szavával. Ez a célja, csak nem tudom miért.
A könnyek a szemebe gyűlnek, és utat törve maguknak végig szántják a arcomat. Dühösen pattanok fel az ágyról, és Zayn-re támadok. Kezem olyan hamar csattan az arcán, hogy váratlanul éri, és nincs ideje védekezni.
Azonban elég gyorsan észbe kap. Mikor rájön, hogy pontosan mit tettem arca eltorzul a dühtől. Szemei tüzet okádnak, és nem szívesen veszem tudomásul, hogy én vagyok az, akire most ennyire mérges.
- Sa-sajnálom - dadogom, miközben próbálnék hátrálni.
Azonban elég erősen beverem a vádlimat az ágy szélén húzódó fába. A könnyeim már eláztatták az arcom, hála először a megalázottságnak, most meg a rémületnek, ami átjárja minden porcikámat, s remegéssel tör a felszínre.
Zayn bal kezét ökölbe szorítva tartja az oldala mellett. A jobbat, amit még pár perce böngésztem, a magasba emeli. Teljesen megijedek tőle, sose láttam még ilyen dühösnek, kivéve amikor a fürdőben neki támadtam. Azt ütéstől való félelmemből arcomat elrejtem a kezeimbe. Azonban a várva várt pofon elmarad.
- Most azonnal takarodj ki innen! - ordít rám magából teljesen kikelve.
Sietősen elhagyom a "veszélyes" területet. Kirántom magam előtt az ajtót, majd a következő pillanatban már az ágyamon hasalok. A fejem majd szétreped a túl sok érzelemtől. Egy rendes gondolatot sem tudok kihámozni a kavalkádból.
Hosszú percek elteltével kiürül a fejemből minden, az agyam leáll. Olyan, mintha bekapcsolták volna a zombi üzemmódot. A fürdőbe csoszogok, és megmosom az arcomat. A szemeim bedagadtak a sok sírástól, vörösek. A hideg víz felfrissít. Kinyitom az összes ablakot a szobámba, hogy kiszellőzzön. Betakarózok a nyakamig, hogy én ne fázzak. Bekapcsolom a tévét, de egyáltalán nem tudok koncentrálni rá. Csak üveges tekintettel bámulom, ameddig el nem nyom az álom.

Arra kelek fel, hogy az arcom már teljesen lefagyott, és a kinti hóvihar már elérte a szobámat is. Kipattanok az ágyból, és gyorsan bezárom az ablakokat. A behulló hó rögvest elolvadt a szőnyegen, így egy vizes tócsát hagyva maga után. Sóhajtva hagyom ott, majd magamra kapom a meleg köntösöm. Nem mondom, jól kiszellőztettem. Kikapcsolom a tévét, s lemegyek a konyhába egy bögre kávéért. Délután négy órát mutat az óra. Kezd elegem lenni, hogy az utóbbi két napban vagy sírok Zayn miatt vagy alszok.
Töltök magamnak egy csészével. Mivel a szobám inkább az északi sarkra emlékeztető hőmérsékleten ingadozik, a nappalit választom. Kiveszek egy plédet a szekrényből, és magamra terítve leülök, hogy ismét csak a képernyő előtt töltsem el a napom hátralévő résztét. Sandy és a többi barátom is pénteken jön haza, így a hétfőn kezdődő iskolában már találkozom velük. Bánatosan szürcsölöm a fekete folyadékot. Nem úgy alakult eddig a szünet, ahogy terveztem. Zayn beköltözése, az állandó eredménytelen harcok vele, a tervem felsülése szilveszterből kifolyólag, és most a döbbenet, hogy Zayn tényleg seggfej, s mégis ő ért hozzám először úgy...
Estefelé magamhoz veszem a problémafüzetet. Tényként leírok mindent, és a vesztemként, nagy betűkkel, megjelölöm a következő személyt:  ZAYN.


Igen, bátran kijelenthetem, hogy szintén roppant izgalmas módon a keddem is a tévé előtt telt. Szerda reggel azonban érdemes volt felkelnem, mert jókedvűen ébredek a történtek ellenére. Elfogadom, hogy semmit nem tudok tenni, maximum még jobban felhúzom Zaynt. Dalolászva öltözöm fel. Egy combig érő szürke kötött pulcsit választotok ki. Még anya selejtezte ki egyszer a ruhatárából, de nekem megtetszett, és a kedvenceim közé tudom sorolni. Hajamat kiengedve, lazán engedem a vállamra. Mosolyogva lépek ki az ajtón, ahol egyenesen Zayn-be ütközök.
Mintha tegnap óta ő is kicserélődött volna. Megborotválkozott, kialudta magát, a haja minden szála tökéletesen van beállítva, s egy farmert meg halványkék pólót vett fel.
Barna szemei most szelíden tekintenek rám.
- Tessék? - torpanok meg előtte.
- Szeretnék beszélni - int a szobám felé, így kelletlenül megfordulok, és bemegyek előtte.
Ő az ágyamra ül, én csak azért sem mellé. Törökülésben csücsülök le vele szemben. A kezeimmel a szőnyeget piszkálom, mert nem tudok a szemébe nézni.
- Sajnálok mindent - köszörüli meg torkát. Rekedtes hangján folytatja. - Nem akartalak megbántani semmivel. Ha így történt, az mérhetetlenül bánt.
Félénken felpillantok, majd hitetlenül megrázom a fejemet.
- Ez nem változtat azon, hogy komolyan gondoltad - motyogom.
- Nem tehetnénk mégis úgy, mintha semmi sem történt volna? - kérdezi inkább. Íriszei reménytelien csillognak. - Kérlek, Deon.
 Percekig némán gondolkozom. Hallani kintről az elsuhanó autó hangját. Minden olyan nyugodt. Csak én feszülök meg. Képtelen vagyok ellenállni a könyörgésének, ezért csak erőtlenül bólintok. Kezét nyújtja, amit elfogadok, és felsegít a földről.
- Mi lenne, ha csinálnánk valamit? - javasolja lecsapva hamar a lehetőségre. Halványan elvigyorodom.
- Mint két barát? - nézek rá, megerősítést vagy ellenkezést várva.
- Vagy akár mint mostohatesók - jegyzi meg féloldalas mosollyal.
- Akkor mit csinálunk? - lelkesedem fel. - Mozduljunk ki, mert már tököm tele van abból, hogy csak itthon ülünk! - nevetek fel.
- Mit szólnál, ha elmennénk moziba?
- Komolyan? - képedek el. Az ötlet máris felvillanyoz. - Remek lenne, menjünk!
- Akkor nézz egy vetítést, és fél óra múlva legyél kész! - csapja össze izgatottan a kezeit.
Ez az első alkalom, hogy képesek vagyunk normális emberekként elmenni valahova együtt. A telefonomról rámegyek a netre. Ha már ilyen jól eltervezett mindent, mégis megszívatom kicsit. Ne hogy már, azt higgye egy szimpla bocsánatkéréssel kenyérre lehet kenni.
És igen, így esik meg, hogy a lehető legnyálasabb, romantikusabb filmre foglalok két jegyet. Magamban már előre kárörvendve húzom fel a bőrkabátom cipzárját. Zayn is motorra pattan, majd egyszerre indulunk el.
Kicsit ismerős érzés tölt el, mikor elhajtok a kereszteződésen. Nem mondok mégsem egy szót sem, csak csendesen hajtok a parkoló felé.
Leparkolunk, majd egyenesen a legfelső emelet felé tartunk, ahol elhelyezték a mozit. Eléggé sok sikítozó lány van, elvégre egy plázáról beszélünk. Viszont pont ezért eléggé nehezen haladunk. Zayn készít pár képet, és készségesen ír alá bármit. Idegesen pillantok az órám felé, le fogjuk késni a kezdést. Óvatosan megkocogtatom a vállát, mire felém fordul.
- Idő van - mutatok a karórám számlapjára.
Csak bólint, majd elköszönve a rajongóktól megragad a csuklómnál fogva, s átrángat a tömegen. Rengeteg test csapódik nekem, alig bírom átvonszolni magamat rajtuk. Szerencsére még erősebben fonódik rám a keze, így képtelenség lenne elveszíteni egymást. Mikor kiverekedjük magukat sietős léptekkel indulunk meg a kassza felé.
- Fizetem a tiedet is - nyújtja át a pénzt az idősödő férfinak.
- Nekem is van pénzem - morcoskodom.
- Ne légy ilyen, nem szeretnék bunkó lenni - nevet fel, majd rendel egy adag popkornt és kólát is.
- Ezt már én - erősködöm, azonban visszanyomja a kezembe a pénzem, és mielőtt megmukkanhatnék, fizet.
- Zayn Malik, miért vagy te ilyen? - sóhajtom beletörődve.
- Csak - kacag fel, majd megragadva a kezemet a kijelölt terem felé húz. Pillantása a jegyre esik. - Te, milyen film ez? - vonja össze a szemöldökét egy furcsa grimasz kíséretében.
- Ne aggódj, jó lesz! - röhögök fel.
Éppen betudunk menni a filmre, mögöttünk már záródik is az ajtó. A film eleje már a vetítőn játszódik. Eléggé sokan ránk pisszegnek, mivel sehogysem tudjuk megtalálni a helyünket. Végül a hátsó sor legszélére beküszködjük magunkat. A kukorica abban a pillanatba borul az ölembe. A kóla szerencsére még nem ömlött rám, és ezt megelőzve inkább a tartójába helyezem.
- Gratulálok! - nevet ki Zayn, mire az előttünk lévő nő morogva fordul hátra.
Visszatartott nevetéssel szedegetem össze a darabokat a lábaim közül, majd visszadobom a dobozba. Rendbe szedve magamat követem Zayn példáját, s lehámozom magamról a felesleges kabátot. Ő meg csak vigyorogva dobálja a szájába a kukoricát, miközben jót szórakozik az esetlenségemen. Végre mindent a helyére rakok, így koncentrálhatok a filmre. Igen a film...
Az első harminc perc lefolyásával Zayn rájön, hogy ez nem olyan előadás, amire ő szívesen beült volna. Bevallom, én se rajongok a romantikáért, így végül is együtt szenvedünk. Csak ő ezt nem tudja. Élvezet nézni a képét, mikor a főszereplő Holly már az ötödik perce taglalja az érzéseit. Zayn az én arcomat fürkészi, hogy hogyan rángathattam be ilyen egy ilyen borzadályra, mire csak megrántom a vállam, és úgy teszek, mintha engem meghatna a túldramatizált jelenet. Viszont ahogyan nem figyel rám, elfintorodom. Nem jó film, ez tény, de a bosszantásáért megéri.

18 megjegyzés:

  1. nagyon tetszett. :) hamar folytasd!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, sietek.:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Nagyon jo lett ! Bar en birtam volna ha egy kicsit még olik egymast :'D de nagyon jol irsz ! Imadom ezt a blogot mar egy ideje olvasom csak eddig nem komiztam ;) csak igy tovabb ! ;) hamar kovetkezot ! :)
    Pusz, Anna~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm, örülök, hogy tetszett. Hát egyáltalán nem biztos, hogy sokáig volt tartani ez az állapot közöttük. Boldog vagyok, amiért most mégis írtál, sokat jelent!:) <3 Sietek.

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Szuper lett! Zayn igazi szemétláda.. :) Tetszett, hogy az elején ennyire rossz passzban vannak, aztán pedig egész normálisan viselkednek! Egyre izgalmasabb, kíváncsi vagyok, mi sül ki ebből. :) Nagyon jól írsz! Mindig izgatottan várom a folytatást. Te pedig fantasztikus vagy! Szép vasárnap estém lett! Köszönöm :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Elmondhatatlanul örülök, amiért tetszett, és írtál.:') Az az igazság, hogy még én is kíváncsi vagyok, nincsenek annyira konkrét elképzeléseim a történettel kapcsolatban, csak egy halvány vonal, hogy mi alapján lesz a kapcsolatuk, de ennyi. Szóval nekem is meglepetés lesz, hogy mi lesz!:) Nagyon örülök, ha szebbé tettem az estédet, ezt nagyon jó volt hallani.:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. sziaa van számodra egy meglepim :D nézz be hozzám :D http://she-is-a-history-of-phlegm.blogspot.hu/2013/01/4-dij.html

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Egek, annyira örülök a díjak, nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Szia :) Nagyon jó lett ez a rész is Várom a folytatst :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm. Amint lehetőségem adódik rá, felrakom a következőt.:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Imádooooom. Rem hamar hozod a kövit... imádom a blogod!!!

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm, hogy írtál, igyekszem.:) Nagyon boldog vagyok, amiért elnyerte a tetszésed!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. imááádtam :) nagyon jó rész volt :) áááá már nagyon várom a kövit :) kérlek siess :)<3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm.:') Sietek, ahogy tudok, ígérem.:) <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Mindig azthiszem, hogy nem tudnál már meglepni semmivel. De akárhányszor ezt gondolom, ufyanúgy tévedek is. Fantasztikus lett. :D Várom a következőt! *-* :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Talán nem is tudod mennyit jelent, hogy ezt írtad. Annyira jó, hogy megtudlak lepni, ez nekem hatalmas bók. KÖSZÖNÖM! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. imádom...! mindig érdeklődve olvasom, és.. :))) <3 várom a következőt^^ ._.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon örülök, hogy szereted a történetet, annyira boldog vagyok, komolyan!:') <3 A szerencse úgy hozta, hogy egy perce raktam ki! Jó olvasást hozzá!

      Puszi, Azy

      Törlés