13. rész - Hogyan játsszunk Deon idegeivel?

Iszonyat hálás vagyok mindenért, köszönöm! 

Csak szívom a sok kólát. Elrejtem a számban, majd várok a megfelelő pillanatra. Amikor Holly kisírt szemekkel vallja be a kissé megrémült Darrennek, hogy terhes lett, a kóla egyenesen Zayn farmerén köt ki. Sajnálatos módon az a balszerencse történik, hogy annyira meglepődök ettől a váratlan fordulattól, ami magyarázatot ad Holly több napos rosszullétének, hogy kiköpöm a pillanatnyilag a számban tartózkodó italt. Ennek pedig Zayn issza meg a levét. Szó szerint.
- Te meg mit... - kezdene bele idegbeteg módon, azonban nevetve tapasztom a tenyeremet a szájára. - Mi a francot csináltál? - tekint hüledezve a foltos nadrágra, mikor elengedem.
Mosolyomat lenyelve pillantok én is le, majd a kitörő nevetést visszafogva, inkább elfordulok, hogy a hátamat mutatva röhögjem ki. Rövid időn belül kerülök a kezelhető állapotba, ezért összeszedve minden erőmet, visszafordulok. Vigyorogva nézem, ahogyan megpróbálja egy használt zsebkendővel felitatni a köpetet, végül pedig a pulcsiját a leveszi, és megköti a csípőjénél, ezzel némiképp elrejtve.
- Bocsesz - küldöm felé a tiszta szívemből érkező bocsánat kérésem.
Csak duzzogva törölgeti tovább magát. Újabb kukoricát a számba dobva figyelem a műsort, ami nyilvánvalóan érdekfeszítőbb mint a vacak film. 
Hasonló jókedvben telik el a maradék egy óra is. Folyamatosan meghatva érzem magamat a remek rendezés miatt, ezért a könnyeimmel küzdök, majd Zayn vállán sírom ki magamat. Komolyan, annyira megindító az egész film! Sajnos a mellettem ülő mostohatestvéremet nem igazán érinti meg a filmvásznon lejátszódó szerelmi szál, ezért inkább fintorogva veregeti meg a vállamat, miközben én az összes taknyomat próbálom a pulcsijába kenni... Szép dolog, ha van az embernek egy testvére.

Nadja-sokologorskaja5766744_large- Ez rémes volt - dob meg egy kukoricadarabbal, amit csak nevetve rázok le magamról. - Soha többé nem engedem, hogy te válassz filmet!
- Oké - vigyorgok még mindig.
Felvesszük a kabátunkat, és a hömpölygő tömeggel kivonulunk a moziból. Zayn a kapucniját a fejére húzza.
- Érjünk ki minél hamarabb! - tanácsolja, mire csak bólintok.
Mikor a kisebb tömegen átvágunk kezdetét veszi az igazi rémálom. A ruhaüzlet előtt épp csak átszeretnénk rohanni, de a sikoltozó lányok csapata miatt ez az elképzelés meghiúsul. Vannak rendes rajongók is, azonban a legtöbbjük majdnem szétszaggatja. Már attól is bezsonganak, hogy hozzáérhetnek. Fintorogva tűröm, ahogyan a sok test nekem préselődik. Átfurakszom rajtuk, hogy kapjak levegőt.
Fellélegezem, majd a kirakatnak dőlve tisztes távolból nézem őket. Kihalászom a rezgő telefonomat a zsebemből, majd megnézem anya üzenetét.
" Szia Deon! Costa Rica csodás, igazi álomhely! Remélem ti is megbékéltetek már egymással, holnap után megyünk haza! Puszi! " A válaszoló smst pötyögöm, mikor valaki megráncigálja a nadrágomat a combomnál. Összerezzenek, majd letekintek. Egy igazán apró, talán második osztályos kislány pislog fel rám. Hosszú barna haja összefonva van átdobva a jobb válla felett. Nagy zöld szemeivel pislog felém.
- Te Zayn barátnője vagy? - szólal meg halk kis egérhangján.
Szeretem a gyerekeket. Ártatlanok, őszinték, tiszta a lelkük és a rosszindulat egy szikrája sincs meg bennük. Mosolyogva tenyeremmel megtámasztom magamat a combomon, így közelebb kerülök hozzá.
- Nem. Miért, szeretnél tőle valamit?
Eltöpreng a válaszomon. Kicsit vonakodva ugyan, de újra hozzám szól.
- Nem férek oda hozzá. Túl sokan vannak körülötte - mutat bánatosan a Zayn-t körülvevő fanokra.
- Egy percig se aggódj! - simítom meg a vállát. - Képet is, autogramot is kapsz.
Halvány mosoly fut át az arcán. Kiegyenesedek, és a mostohatesóm felé pillantok. Összetalálkozik a tekintetünk. Szomorú mosollyal az arcán utasítja vissza a többi kérelmet, és megindul felénk.
- Mehetünk.
- Itt van egy kislány, aki szeretett volna veled találkozni - mutatok a mellettem ácsorgó személyre.
Zayn arca fokozatosan ellágyul, majd örömteljes mosollyal teljesíti a kérést. Elkészül a fénykép, és a jellegzetes Malik aláírás is a birtokába kerül. Ekkor következik el az a pillanat, amikor teljesen megdöbbenek.
- Szeretném, ha lenne egy olyan képem, amin te is rajta vagy! - villantja meg fogatlan mosolyát a lány. Döbbent arccal pislogok felé.
- Te-tessék?
Nem értem az okát, de nincs időm ellenkezni. Zayn megfog a karomnál fogva, odahúz maga mellé, majd egy segítő vásárló segítségével elkészül a hármunkról készült fotó. Furcsa, hogy miatta még velem is akarnak fotózkodni. A kislány - mint megtudtuk Elel - boldogan fut vissza az üzletben már mérges tekintettel várakozó anyukájához. Nem ajánlatos eltűnni egy esetleges vásárlás közben, mert ezt a szülők eléggé érzékenyek az ilyen témákra.
A hidegbe kiérve összehúzom magamon a kabátomat, s felpattanok a motoromra. Zayn-nek éppen a boltban történteket elemezgetem. Számomra eléggé meghökkentő, hogy senki nem tudta, hogy hol lesz, mégis a film végére legalább négyszer annyian voltak, mint előtte. Nyilván a riadóztatva lett az egész környék, hogy Zayn Malikot a plázában látták.
Amikor a motoromat beindítanám egy szúrós fájdalom hasít bele a vádlimba. Óvatosan, hogy ne lássa, megtapogatom. Nyilvánvalóan tegnap szereztem, mikor majdnem megütött, és neki mentem az ágykeretnek. Legyűrve a fájdalmat, felé pillatok.
- Igen, eléggé megdöbbentő, hogy milyen rajongók vannak - értek egyek. - Mehetünk?
- Jaja, két perc - húzza össze a kabátját, és felül. - Indulás!

Hazaérve a vádlim teljesen betagad attól a rossz mozdulattól. Sántítva próbálok elmenni Zayn előtt, de sajnos kiszúrja, hogy valami nem stimmel.
- Mi történt a lábaddal? - vonja össze furcsállva a szemöldökét, miközben én a kulcsokkal babrálok.
Megtalálva a megfelelőt, szélesre tárom az ajtót, belépek, felakasztom az akasztóra a ruháim, és felé fordulok.
- Semmi, szerintem csak meghúztam - erőltetek magamra egy mosolyt. - Nem komoly.
Megpróbálok elmenekülni előle, ezért fél lábbal felszökdécselek a lépcsőn, azonban nem járok sikerrel, félúton elkap. Összehúzott szemmel méricskél.
- Pontosan hogyan húztad meg?
- Amikor be akartam indítani a motort megtörtént. Csak kicsit be van dagadva - rántom meg a vállam lazán, s közben próbálok kicsúszni a keze közül, és feliszkolni a szobámba.
- Akkor jegelni kell. Hozok a konyhából - bólint gyorsan.
Szememet forgatva felmegyek a szobámba, és a nadrágom szárát felhúzva pillantom meg, a korántsem szépnek nevezhető lábamat. Ekkor belép a szobámba, letérdel az ágy mellé.
- Ez elég ronda lett - jegyzi meg száját húzva, majd óvatosan hozzám érinti a jeget. Felszisszenek, annyira hideg, de csak tűrök. Alsó ajkamat harapdálom, hogy mégis csak levezessem a fájdalmat.
- Tartsd ott! - engedi el, majd a kezemet ráhelyezve szorítja oda. Felül mellém. - Vigyáznod kéne magadra! - dorgál meg szórakozottan, de aggódva.
- Majd igyekszem - szakítom el a pillantásom a lábamról, s felnézek. Túl közel van, túlságosan is közel. Éveknek tűnő pillanatokig bámulok hatalmas barna szemeibe. Aztán végül zavarodottan lesütöm a szemem, majd elfordulok. Nem esek megint ugyanabba a hibába. Nem fogom hagyni, hogy a vonzereje magával ragadjon.
- Kösz a segítséget - köszörülöm meg a torkom.
Érti a célzást, és feláll. Elindul az ajtó fele, azonban ott megáll, majd visszafordul.
- Te figyelj csak... Nem is gondoltam bele. Hogyan dagadhatott be ennyire a lábad, ha csak szimplán meghúztad? - vonja össze furcsállva a tekintetét.
- Ne-nem tudom - próbálok biztatóan rámosolyogni, de érzem, hogy szörnyen műre sikerül.
- Nem húztad meg a lábad - jelenti ki. Teljes mértékben lemondott arról a szándékáról, hogy kimegy, egész testtel visszafordul, s nekitámaszkodik az ajtófélfának. - Mi történt pontosan?  - kérdi számon kérve, miközben kezeit összefonja maga előtt.
Felbőszít, hogy úgy gondolja, bármi köze van ehhez. Oké, végül is van, hiszen miatta ütöttem be, de akkor is, ha én úgy döntök, hogy nem mondom el, akkor fogadja szépen el, és ne kellemetlenkedjen itt nekem.
- Semmi - jelentem ki határozottan.
- Deon, úgyis meg fogom tudni, hogy mi folyik itt, és miért nem vagy hajlandó elmondani, hogy hol ütötted meg a lábad. Az a kérdés, hogy magadtól mondod el, vagy erőszakkal kell kiszednem belőled?
- Ne csinálj úgy, mintha uralkodhatnál felettem! - csattanok fel. - Nem mondom el, és kész. Nem tartozik rád!
- Én csináltam, igaz? - löki el magát, majd immáron ő is mérgesen.
- Semmi esetre sem árulom el! - rázom a fejemet hitetlenkedve a makacsságát látva.
- Elfogod, különben ez a szerencsétlen mackó bánja! - emeli fel az első tárgyat, ami a kezébe akad, történetesen a plüssállatomat.
- Tedd azonnal le! - pattanok fel, majd halálosan komoly képpel odabicegek hozzá, és próbálom kikapni a kezéből.
Zayn vigyorogva a feje felé tartva, így nem érem el. Nevetségesen nyújtózkodom érte, a maradék méltóságomat is a porba döngölve.
- Miattam van, ugye? - kérdezi meg újra, de én figyelmen kívül hagyom, és a macim után kapok. - Mondd már meg! Feltéve ha még épségben látni akarod ezt a csóró állatot - pillant rá a kicsit megviselt plüssre.
- Meg se próbáld bántani Zayn, mert olyan kapsz, hogy azt is elfelejted, hogy bradfordi vagy! - szűkítem össze a szemeimet.
- Arra vagyok én kíváncsi, ahogy egy magadfajta lány nekem támad! - jelenik meg egy önelégült vigyor az arcán. - Rajta Deon, kérlek szépen verj már meg! - nevet fel, miközben jobb keze még mindig a levegőben van, markában az én tulajdonommal.
- Hogy merészelsz viccet űzni belőlem? - rikácsolom felháborodva. - Kérem vissza a macimat, és zárjuk ezt le!
- Eszemben sincs. Inkább levágom a fülét, úgyis az egyik nagyobb, mint a másik - viccelődik, majd lefejtve a karjáról a kezemet, gyorsan elsprintel. Ez nem ér!
Döcögve követem, de mire én egyáltalán kiérek, sehol sincs. Utálok bújócskázni, és nem is fogok! Hány évesnek néz? Pluszba már teljesen besötétedett odakint, a lámpákat meg még nem oltottuk fel. Eléggé riasztó így ez a nagy ház.
- Zayn, ez nem vicces! Gyere elő, nem fogok óvodás játékokat játszani! - kiáltom el magamat a lépcső tetejéről, közben a földszintet pásztázom a tekintetemmel. A korlátnak dőlve próbálok valamit kihámozni a sötétségből. - Hallod?! Nem foglak üldözni, már nem vagyok öt éves!
Semmi. Csörömpölést hallok a konyhából, de nem vagyok benne biztos, hogy Zayn az. Te jó ég, mennyire hülye vagyok, ki más lenne?
- Ha rám akarsz ijeszteni, akkor nem fog menni! - bizonygatom, de azért elindulok lefele, hogy megerősítsem magamat, hogy csak az ártalmatlan Zayn csörömpöl. A lépcsőkorlátba kapaszkodva sántikálok le. A lámpakapcsoló után nyúlok, így a legtöbb helyiségben felgyullad a lámpa, az én félelmeim pedig szertefoszlanak.
A konyhában azonban senki sincs, csupán a földön hever egy kés. Elbizonytalanodva hajolok le érte, és teszem vissza a helyére.
- Zayn, nem fogsz megrémíteni, bármennyire is szeretnél! - kiáltom el magamat, azonban senki nem válaszol.- Basszus, gyere elő, ez már rohadtul nem vicces!
Sántikálva vonulok tovább, ezúttal a nappaliba megyek. Minden esetben szeretném megtalálni Zaynt, hogy visszaszerezzem a cuccomat, és lezárjam ezt a témát. A nappaliba beérve arra leszek figyelmes, hogy valami nem stimmel.
A szoba közepén állva próbálom megállapítani, hogy mi az. Minden úgy tűnik, hogy a helyén van, azonban... Jobban szemrevételezve észreveszem. A családi fotók egyike, ami a falon lógott, most a földön hever.
- Ezt tényleg hagyd abba! - kiálltok, mert már egy cseppet sem élvezem ezt. Hátborzongató, amit csinál. - Oké, elmondom, hogy mi történt, rendben?!
A hangom elcsuklik minden akaratom ellenére. Éppen visszaakasztom a helyére a képet, mikor a szemem sarkából mozgásra leszek figyelmes. Mire odafordulok, nincs ott semmi, csak a hátsó ajtó csapódását hallom.
- Hagyd abba! - küszködök a könnyeimmel. Annyira nyomasztó az egész, habár tisztában vagyok vele, hogy ez mind csakis Zayn elmebeteg játéka lehet. Legalábbis remélem.
Bizonytalan léptekkel indulok el a hátsó ajtó felé tartó folyosón, és átkozom magunkat, amiért a villanykapcsolót a másik oldalra helyeztük. Kénytelen vagyok végighaladni, csak utána bocsájthatok fényáradatot erre a részre. A folyosó a végén két részre szakad. Ha balra megyek akkor még egy rövid út után a hátsó ajtónál vagyok, ha jobbra, akkor a kis élelmiszer raktárban kötök ki.
Gondolkodás nélkül balra indulok. Remegve érintem meg a kilincset, mikor megint hallok valami neszt. Nem merek megfordulni, már lelkileg teljesen nyomás alatt vagyok, elegem van a macska-egér játékból. Csak lehunyt szemmel várok, azonban nem történik semmi.
Mély levegőt véve megszorítom a fehérre festett ajtó bronzkilincsét, hogy kijussak, mikor hirtelen valaki kezeit a számra tapasztja, így elfojtva a feltörő sikoltásomat.

20 megjegyzés:

  1. jaaj, nagyon tetszett! <3
    remélem majd lesz valami. :$ :)
    hozz hamar új fejezetet, nagyon jó ez a blog, kedvenc!
    xx

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, és majd minden kiderül, ne aggódj! Elmondhatatlanul boldog vagyok, amiért tetszik a történet, de tényleg!:'))) <3 KÖSZÖNÖM.

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. áááááá :D miért mindig a legizgibb résznél hagyod abba??? nem bírom idegekkel -.- nagyon imádom :) kérlek siess a kövivel :D tűkön ülök.. xd <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Hamarosan jön az új rész, és nem kell várnod!:D Nagyon köszönöm, hogy írtál, sokat jelent!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. ÚÚÚÚ nagyon tetszett így tovább

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm, és örülök, hogy elnyerte a tetszésed!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  4. eszméletlenjó!!♥

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen, boldog vagyok, amiért tetszett!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Húha!! Ez a rész is igazán jóra sikeredett!! :) Minél hamarabb hozd a folytatást kérlek! Már nagyon várom. *-* :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen! Igyekszem, amint lesz egy kis szabadidőm hozom!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Ez nagyon izgalmas lett! Alig várom a következő részt! :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon köszönöm, hozom, amint lehetőségem adódik rá!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Már egy ideje olvasom a blogod és azt kell hogy mondjam hogy IMÁDOM !!!! Nagyon nagyon tetszik ♥♥♥ Nagyon izgulok Deonért ! Én is elbizonytalanodottam hogy valóban Zayn - e a "csörömpölő" ! Juuj nagyon izgulok !! Azért én még reménykedek abban, hogy Deon és Zayn között több lesz mint barátság ha meg is beszélték hogy csak "mostoha tesói kapcsolat" :)
    Pusz, Anna~

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Iszonyú hálás vagyok a szavaidért! Boldog vagyok, amiért tetszett, és írtál is! Majd minden kiderül, valójában én nagyon sem tudom, hogy mi lesz még, csak halvány elképzeléseim vannak!:) <33

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. imaaadom!!! egyszeruen nem tudok most mar mast irni :) varim a kovit^^ <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, hogy ismét írtál, elmondhatatlanul hálás vagyok!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  9. Sziia!
    Én tegnap kezdtem el olvasni a blogodat, és nagyjából egy óra alatt el is olvastam az egészet!! Olyan volt, mint egy jó könyv, ami annyira izgalmas, hogy nem tudod letenni, és abbahagyni:)) Annyira jól írsz:DD És szerintem nagyon eredeti ötlet, hogy testvérek lettek, és utálják egymást.. végre nem egy sablonos blog:) Amíg olvastam nagyon sokszor hittem azt, hogy most biztos lesz köztük valami vagy most kibékülnek. Aztán ez mindig elmaradt és helyett jött egy nagy adag veszekedés.xd Amikor meg már nem számítottam rá, akkor meg bumm, megtörtént, hát ugye aminek kellett:) Lefeküdtek.... és olyan jól leírtad, érezni lehetett a szenvedélyt, de ugyanakkor azt is, hogy Zayn próbál óvatos lenni. Utána meg, hogy meddig húztad, hogy nem tudják ezt megbeszélni.. nagyon jó!! :))
    Az utolsó rész.. hát az is nagyon jóra sikeredett, és száz százalékig biztos vagyok benne, hogy nem Zayn zörög és nem ő kapja el Deont. De ez majd úgy is kiderül a következő részből, amit remélem, hogy minél hamarabb hozod:))
    Puszii Szandraa.

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!!

      Először is köszönöm, hogy írtál, mert nagyon sokat jelent! Hálás vagyok a szavaidért, TÉNYLEG boldog vagyok miatta! Igazándiból fogalmam sincs, hogy mikor mi fog történni, mindig arra gondolok, én mit tennék Deon helyében! A következő rész azonban már félig készen van, és majd meglátod, hogy mi lesz! Remélem tetszeni fog, jó olvasást majd hozzá!:) <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  10. Sziaa:3 Eleg regota olvasom a blogod de meg nem irtam amit nagyon banok:( Viszont nagyon imadom .. Egyik kedvenc.. KOMOLYAN.. Nagyon jol irsz.. Es enis remelem,hogy Deon es Zayn kozott tobb lesz mint baratsag:') Siess a kovivel.. Puszi: Dina<3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nehogy bánkódj emiatt, az a lényeg, hogy most írtál!:) Hihetetlenül boldog vagyok, amiért az egyik kedvenced lett a blogom, ez nagyon nagy dicséret, pont ezért fogalmam sincs, hogyan tudnám megköszönni! Hálás vagyok Neked, hogy írtál, és hogy olvasol!:)

      Puszi, Azy

      Törlés