15. rész - Minden más lenne, ha...

Szeretnék megköszönni mindent, Ti vagytok az okai, hogy ennyire boldog vagyok! Imádlak Titeket! Egyébként ez a rész sokkal nyugisabb, de remélem elnyeri majd valamilyen szinten a tetszéseteket! 

Üresség. Ezt érzem mikor becsapódik mögötte az ajtó, talán utoljára. A zsömle a tányérral együtt kicsúszik a kezem közül, hangosan csapódik neki a csempének. Nem foglalkozva vele, átlépkedek a szilánkokon, majd egyre gyorsuló lépekkel az ajtóhoz rohanok. Feltépem, riadt tekintettel keresem Zayn-t, azonban már eltűnt, akár a kámfor.
- Oh - suttogom bágyadtan.
Elgyengülve csukom be magam után, majd neki dőlve lecsúszok a földig, ahol kezeimbe temetem az arcomat. Nagyokat lélegezve próbálom összeszedni magamat. 
Semmi esetre sem akadhatok ki. Ki kell tartanom. Zayn egy seggfej volt, de örülhetek. Elment végre. Hiszen ezt akartam, nem? Hogy vissza se jöjjön!
Úgy tűnik tévedtem. Nem az apja a gyenge pontja, hanem a karrierje. Mindent megtenne érte, ha kell nőtlen marad élete végéig. Pont ebbe tenyereltem bele, úgy érezte veszélyeztetve van a jövője mellettem. 
Nehezen feltápászkodom, majd vissza sántikálok a konyhába. Összetakarítom a széttört darabokat, majd a kukába dobom a zsömlével együtt. Helyette iszom egy pohár vizet, mielőtt teljesen kiszáradnék. 
Végig simítok megviselt arcomon, majd eldöntöm, hogy többet egy könnycseppet sem ejtek miatta. Na jó, talán a hosszú fürdőzés közben ezt nem tartom be teljesen. 
Frissen mosott hajamat lófarokba kötve bújok bele a pizsamámba. A kutyás mamuszomban slattyogok le, hogy bezárjam az ajtót. Mivel egyedül vagyok előtörik rajtam a paranoia. Minden ablakot, ajtót többszörösen is bezárok. 
Leoltva a lámpákat, sietős léptekkel hagyom el a kissé ijesztő alsó emeletet, majd a már biztonságosabb szobám felé tartok. Annak a fehér ajtaját is jól elreteszelve nyugszom meg. Az ablakhoz lépek, majd elhúzom a függönyöket, mivel immáron a kukkoló perverz szomszédoktól is tartok. Bebújok a dunyháim alá, de a komódomon található kislámpát eszem ágában sincs leoltani, bármennyire is gyerekes dolog. 
Befészkelem magamat kényelmesen, majd erőszakosan lehunyom a szemeimet, kényszerítve magamat, hogy aludjak el. Jól jönne egy kiadós alvás, talán minden rendbe jön, mire felébredek. 
Percenként elhelyezkedek, de rájövök, teljesen felesleges. Az agyamban a gondolatok sokasága olyan, akár egy méhraj. Képtelenség így várni a megmentő álomra. 
Bekacsolom a tévét. Lustán kapcsolgatok, mígnem egy teljesen értelmetlen valóságshowra esik a választásom. Órákon keresztül nézem a primitív, ámde annál szórakoztatóbb műsört. Szerencsére ismétlés megy, ezért egymás után jönnek a részek, s úgy tűnik, nem igazán lesz egyhamar vége.
A fáradság teljesen kimegy a szememből, egész éjjel nem alszok egy szemhunyásnyit sem. Hirtelen arra eszmélek fel, hogy a függönyeim találkozásakor egy kósza napsugár szökik be, ezzel pontosan szembetalálva engem.
Érdeklődve veszem elő a telefonom, amin az óra hét órát mutat. Átvirrasztottam volna kilenc órát?
Hatalmasat ásítva lököm félre a takarót, s megnézem a vádlimat. Szerencsére már nincs bedagadva, csupán egy nagy lila folt jelzi, hogy valahova alaposan beütöttem.
A szememet dörzsölve vonszolom le magamat, kinyitom a zárat a bejárati ajtón, hiszen most már nem kell félnem semmitől. Anyáék úgyis ma jönnek haza. Bár mondjuk az csak estefele lesz.
Mikor a konyha előtt elmegyek, kicsit tétovázok, de végül nem eszem semmit.

Remek fantáziámhoz híven ismét a Startbucks mellett döntök. Elegem van, hogy az egész téli szünetemet a tévénézéssel vagy Zayn miatti sírással töltöttem. Semmit nem csináltam, és hétfőn már iskola.
Összeborzongok a gondolattól is. Magamra kapom a kabátomat, a fejemre húzom a sapimat, majd mikor a csizmám is felkerül, a kulcsot leakasztva a kis fém akasztók egyikéről, kimegyek, és becsukom magam után a házat.
Mivel nincs kedvem motorra pattanni inkább csak sétálok. Kivételesen nem hallgatok zenét. Ugyebár vannak olyan napok, pillanatok, amikor a zene nem képes lenyugtatni, csak még jobban felzaklatna. Semmi szükség arra, hogy megingassam magamat.
Zsebre vágom a kezemet, mivel a szél erősen fúj, én pedig okos módra elfelejtettem kesztyűt húzni.  Az ujjaimmal az elsüllyesztet tárgyak között kutatok, mint például szétszaggatott zsebkendők, egy kósza toll, egy csokipapír csoki nélkül, és egy öt fontos. Újfent gazdag vagyok...
A saját béna poénomon mosolygok, s közben azon gondolkozom, hogy az emberek teljesen hülyének néznek-e az utcán. Egy kissé megviselt állapotú lány magában mosolyog. Talán egy pszichológust ajánlanának.
Rendezem az arcvonásaimat, s belépek a kávézó ajtaján, ami csilingelve jelzi, hogy valaki belépett. A szokásosnál most kevesebben vannak, csak pár ember lézeng itt-ott. Szokatlan módon ez most megnyugtat, nem biztos, hogy képes lennék tolerálni, ha tömve lenne.
Ismét megcsap a frissen készített kévék illata, hallom ahogyan a gépek kis zúgással működnek, és látom amint a pultos srác már kissé meggyötörten szolgálja a vevőket, pedig alig múlt háromnegyed nyolc.
Szőkés haja elejét kicsit felállítva hordja, kék szemeit még innen is ki lehet szúrni, és kisfiús arcán izzadságcseppek jelzik, hogy elég meleg van a pult mögött.
Leveszem a kabátom, és a karomra helyezem. Beállok a sor végére, és türelmesen várok, amíg sorra nem kerülök. Szerencsére ez hamar megtörténik, ezért eltekinthetek attól, hogy fellökjem az előttem lévő koros nénit, majd a pultra csapva, habzó szájjal, üvöltve követeljem, hogy most azonnal kérek egy kávét, különben elalszom.
Ehelyett csendesen motyogva ismétlem el háromszor, hogy mit kérek. Mikor nagy sóhajjal a srácnak sikerül kiszednie belőlem, elém tol egy szép papírpoharat, amin a kávézó jó szokásához híven, ott áll a nevem: Deonn.
Komolyan elírták? Ez nem lehet igaz! Mégis kinek a nevét írják két n-nel a végén? Ugye ez csak egy vicc?
Dühös tekintettel fordulok vissza, kicsit odébb taszajtva a jelenlegi rendelőt, majd krákogva felhívom magamra a figyelmet.
- Igen? - fordul felém kíváncsi tekintettel a kiszolgáló, mire bizonyítékként csak felmutatom a "bűnét". - Mi a baj vele?
- Szerinted? - kérdem meg tőle a kelleténél kicsit nagyobb hangerővel, amivel elérem, hogy az a pár ember is balhéra éhes szempárokkal vizslasson.
- Nem tudom, ezért kérdeztem...  tárja szét a két kezét. - Szóval, ha lennél szíves elmondani...? - húzza fel a szemöldökét várakozva.
- Látod a nevem, okoskám? - mutatok a négy helyett öt betűből álló nevemre, miközben gunyoros hangnemmel folytatom. - Még mindig egy n betűvel írják a nevem, ha nem jöttél volna rá! - komorodok el megint.
- Oké, bocsánat, de elég hülye neved van. Honnan a francból kellene nekem tudni, hogy hogyan írják? - kérdezi a legkevesebb rosszindulat nélkül, ami engem pont nem érdekel jelenlegi ramaty állapotomban.
Felháborodva tátom el a szám, amin azonban egy hang sem jön ki, így csupán némán hápogok. Összeszűkölt szemekkel méregetem, majd hirtelen indulattól vezérelve, lekapom a pohár tetejét, az egész tartalmát ráöntöm, majd az előbb említett tárgyat a pultra csapva végzek.
A forró kávéval leöntött srác elkerekedett szemekkel néz végig magán, ahogyan a vásárlók is. Képtelenek megunni, hogy tekintetüket köztem és az eladó között váltogassák.
Elégedett mosoly fut végig az arcomon, majd egyszerre nagyképűen, büszkén, méltóságteljesen, s felszegett állal távozok a helyről.
Már nem tűnik annyira remek tettnek, amit tettem, mikor kávé nélkül sétálgatok hazafele. Egyszerűen az álmosság már nagyon rám nyomta a bélyegét, félő, hogy képes lennék járás közben elaludni. A fejem hasogat, a gyomrom korog, mivel utoljára - a kis falást a zsömléből leszámítva - szerdán ettem a moziban. Egy szóval nem vagyok a toppon.
Kicsit émelyegve rugdosom a jégdarabkákat magam előtt, így azok az úttesten landolnak. Elkalandozva nézem őket, miközben azon gondolok, hogy szegényeket elszakítom a többi darabtól, s így magányosak lesznek. Nem marad senkijük, úgy mint nekem se.
Inkább tovább állok, próbálok nem begolyózni, csak épségben hazaérni, mielőtt elájulok. Sietősre veszem a figurát, egyre gyorsuló lépteimmel hamar elérem az otthonom barna ajtaját. Becsapom magam mögött, majd rögvest a konyhába sietek.
Szó szerint feltépem az ajtaját, és az első kezem közé akadó ételt kiveszem. Történetesen egy pudingot. Kiskanállal falom be az egészet, majd amint elmúlik az émelygésem, felteszek magamnak egy kis teát.
Készítek magamnak egy jó nagy szendvicset, amibe mindent beledobálok. Sonka, uborka, sajt, majonéz, akármi jöhet. Az utolsó falatot nyelem le, a tea pedig pont elkészült. Bár töltök magamnak egy pohárral, nem iszok bele, mert semmi szükségem arra, hogy leégessem a nyelvemet.
A bögrémmel óvatosan megyek fel a szobámba, hogy ismét nagyszerűen töltsem az időt, és tévézzek. A lustaságom győz, megint. Befészkelem magamat, és indulhat a Micimackó délután, ami talán jobb kedvre derít egy kicsit.
Estefele anyáék végre hazajönnek. Boldogságtól telve szaladok le eléjük, egész pontosan anya elé, s a nyakába vetem magamat. Mielőtt megfojtanám, elengedem. Teljesen kivirultak az utazástól, tervemtől függetlenül, ez jó ötlet volt.
- Tessék ezt neked hoztuk - nyújt át egy kis dobozt.
- Köszönöm, de nem kellett volna - mosolyodok el teljesen őszintén, majd felnyitom a piros szalaggal átkötött doboz fedelét, amiben egy ezüstgyűrű lapul. - Oh, ez csodaszép.
- Örülök, hogy tetszik - nyom egy kósza puszit a homlokomra. - Zayn már el is ment? - kérdez érdeklődve, miközben átmasírozik a hálószobába, hogy kipakoljon.
Yaser és én követjük, viszont vele ellentétben én szinte futok, összeráncolt homlokom, zavarodott tekintetem teljesen egyértelművé teszi, hogy valamit nem értek.
- Mi az, hogy már? - állok meg az ággyal szemben, kezemet csípőre rakom, miközben anya a koszos ruhákat dobálja egy kupacba.
- Kincsem, hiszen csak a téli szünetre jött. - ró meg a tekintetével, majd egy lendülettel az egész bőrönd tartalmát inkább a kiborítja a szennyes halomra.
- És ÉN erről miért nem tudtam? - kerekednek el a szemeim, mutatóujjammal a saját mellkasomat megbökve.
- Mondtam, csak biztos nem figyeltél - rántja meg a vállát.
- Anya, ne szórakozz velem! - suttogom elhaló hangon.
- Mi a baj Deon? - húzza össze a szemöldökét furcsállva, azonban nem törődve vele, kirobogok a hálóból, fel az emeltre, majd le az ágyamra.
Az érzelmeim úgy robbannak, akár egy bomba. Felesleges volt utálnom? Azért piszkáltam, mert azt akartam, hogy ne lakjon itt! Ha tudtam volna, hogy csak ilyen rövid időről van szó, biztosan megbékéltem volna valahogyan vele. Nem gyűlöltem volna, ezért ő sem engem. Semlegesen elmentünk volna egymás mellett, és nem történt meg volna a szilveszter sem! Ez az egész összekuszált szünet unalmasan jó lett volna!
És most kiderül, hogy ezt azt egész elkerülhető volt...
A várva várt könnyeim azonban elmaradnak, márcsak elvből sem engedem meg őket magamnak. Nem sírok többet miatta. Csupán indulatosan markolom a paplant, míg az ujjaim elfehérednek, végig azon gondolkozva, hogy vajon az Élet szándékosan intézi-e így a dolgaimat.
Megkapom, amit akarok, de nem becsülöm meg, mi több, én magam taszítom el magamtól még messzebb. Utána megbánom, sírok, akár egy gyerek, de itt jön a csavar. Semmi se garantálja, hogy bármikor is újra megkaphatom...


Valahogyan azonban sikerül átvészelnem a hétvégét. Nem mondom, hogy élveztem, de túléltem. Hétfő reggel fél hétkor felkelek, s akár egy robot, térek vissza a hétköznapjaimhoz. Felöltözök, fogat mosok, megreggelizek, jó pofizok anyáéknak, miközben abban a tudatban lézengek közöttük, hogy jelentős részem leszakadt a szünetben.
Az iskolában szerencsére senki nem hozza szóba a Zayn-es ügyet, tekintve, hogy nem is tudtak arról, hogy egy házban éltünk. Még a legnagyobb fanatikusok nyomozása is ott bukna el, hogy sose látták az anyámat, én pedig apám vezetéknevét örököltem. Teljes "inkognitóban" vagyok. Ami azt illeti nem is bírnám ki, hogy bárki tudjon erről, kivéve Sandy-t, hiszen semmi szükség arra, hogy megerősítsem Zayn-ben azt a hitet, hogy érdekel, milyen népszerű. Én eddig sem voltam a suliban valami nagy szám, nem is akarok, pláne nem az ő kárán.
- Milyen óra is jön? - pakolok be a fémszekrényembe, miközben a mellettem álló Sandy is így tesz.
- Töri Mr. Durkely-vel - nyögi a kis ajtajára ragasztott órarendről leolvasva. Megigazítja a sminkjét, majd felém fordul. - Te Deon, már akartam mondani. A többiekkel beülünk ma este egy kis iszogatásra egy kocsmába, van kedved jönni?
Vizslató tekintete elől a szekrényajtóm mögé bújok, mintha eszeveszett keresésbe kezdenék a történelem könyvem után.
- Ne csináld már! - rázza meg a vállamat, mire feladom, s szembenézek vele.
- Sandy, nincs ehhez igazán kedvem - húzom a számat, majd felsóhajtva folytatom. - Menjetek ahogy szoktatok, szerintem bőven elégen vagytok, nem kellek én is. - rántom meg a vállamat.
- Jaj, most mit szerénykedsz? Amikor a múltkor jöttél, mindenki odavolt érted! - áradozik.
Az igazság az, hogy a kapcsolatom Sandy-vel különleges. Állandóan én játszom az alárendelt szerepét, s hagyom, hogy ő irányítson. Ez azért nagyon jó, mert ha megteszem, amit akar, akkor békén hagy, és nem vizslat nagyítóval a kezében az életem minden részlete után kutatva. Tudok neki hazudni, anélkül, hogy rájönne. Elvan a saját életével, ami roppant érdekes a maga módján, és én is a sajátommal.
- Meggondolom, rendben? - fordítom el a zárat, majd a mellkashoz szorítom a könyvemet, munkafüzetemet, füzetem, és egy szimpla tollat.
- Okés - varázsolja magára az ellenállhatatlan mosolyát, majd belép előttem a terembe. Nyúzottan követem,  majd rögtön bevágom magamat az ablak melletti utolsó padba, ahonnan a tanár nem vesz észre.
Az osztályban szokás szerint káosz uralkodik, minden a feje tetejére áll. Galacsinok repülnek, hangos röhögések zengik be a termet, és szokás szerint Sandy máris flörtöl Lucas-szal. Több éve nyűglődnek egymással, de valamiért nem jött össze a dolog. Szerintem San kicsit túl rámenős, ilyenkor megijeszti szerencsétlent, azonban mikor önmagát adja, a srác kedveli. Az elején még érdekes volt, hogy hogyan vívódnak, most már unalmasnak titulálnám.
Amint belép Mr. Durkely mindenki helyre vágja magát, s elhalkul. Az én esetemben csak feltápászkodom a helyemről a jelentésig. Mikor az megtörténik, a táskámat magam elé dobom, lehajtom a fejemet az asztalra, és pihenek. Ez csak egy szokásos töri óra a szokásos életemben a szokásos emberekkel körülöttem a szokásos padomnál, viszont az annál szokatlanabb gondolataimmal. Hiszen csak egy dologra tudok koncentrálni, és az kétségkívül nem a történelem.

14 megjegyzés:

  1. Nekem nagyon tetszett! A csavar, hogy Zayn csak átmenetileg volt Deon-éknál pedig nagyon meglepett!
    Várom a folytatást! Nagyon ügyes vagy! :)))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon köszönöm, örülök, hogy elnyerte a tetszésed! Sietek, ahogy csak tudok.:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  2. Nagyon tetszett remélem, újra megjelenik Zay kicsit hiányzott nekem...
    SZA

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Örülök, hogy tetszett. Sajnálom, ha hiányzott Zayn, de néha ki kell vonnom a forgalomból, amikor nélküle van Deon... Remélem megérted, azonban nem kell sokáig hiányolnod, ezt megígérhetem! Elvégre ő a másik főszereplő!:)

      Puszi, Azy

      Törlés
  3. Sajnos 2.rézre kellett osztanom a kommentemet,mert nem fér bele egybe.. ne haragudj!:) Először is avval kezdenem, hogy új olvasód vagyok! Tegnap találtam rá a blogodra,ma pont volt időm neki állni olvasni és azt kell,hogy mondjam,hogy nagyon nagyon jó!!:D Aztaaaa!:) Nagyon jó a blogod..:) Elképesztően jól írsz , nagyon bő a szókincsed..:) Igazából már egy helyen olvasok ilyen testvérharcot,de nagyon ritka az ilyen fajta blog és ez nagyon tetszik..:) Nagyon jól megírod azokat a részeket,ahol egymást szekálják.D: De az egész blogod egy hangulatos,harcias blog..:D Deon megismerkedése Zayn-el nem mindennapi volt az biztos..:) Nem elég,hogy a szülei elváltak még az anyukája össze is költözik egy férfival akinek történetesen van egy fia,akit Deon ki nem állhat!:D Deon karaktere elég jóra sikeredett,mert nagyon tetszik benne,hogy utálja a fiúkat és persze a legjobban Zayn-t..D: de azonkívül igazán szerethető egyéniség,bátor,makacs és igazán nagy a szája,szókimondó és akaratos,vad és vagány ..:) nem igazán érdekli Deon-t,hogy ki mit gondol róla,néha megy a saját feje után,ami nem mindig jó,csökönyös is szerintem egy picit..:D És amit eltervez hogy megszerez ,addig nem is nyugszik meg,amíg meg nem kapja azt! A One Direction-os fiúkat, pedig nagyon jól megalkottad, tényleg olyan bolond és energikus banda, mint ahogy azt a rajongók gondolják. Nagyon tetszik,hogy a jellemükbe sajátosságot is viszel,így sokkal jobban kitűnsz a többi blog között..:) Szerintem őket nagyon jól megalkottad,igazán szerethetők és karakteresek.:) Nem csak a szokásos dolgokat írtad bele,mint pl: Niall mindig éhes-tulajdonságokat használtad fel,hanem saját gondolatokat,érzéseket tettél belé,ami így valódibbá teszi őket!:D Úgyhogy le a kalappal,gratulálok!:) Ez a fogadás nagyon tetszett,imádtam.:) Hát igen és Deon elvesztette a fogadást! :) Az a terv, hogy szökjünk ki az ablakon és menjünk el jónak tűnt, addig ameddig az anyukája rájuk nem csukta az ablakot..:) és az a létrás jelenet, komolyan sírtam már a nevetéstől!:)3. rész egyik kedvenc részem lett..:D minden fejezetedben van min mosolyognom..:D mindig meg tudsz nevetetni. :D Hát ez szép Sandy-t áthívja Deon,hogy kicsit együtt legyenek,erre Sandy szépen lepasszolja a legjobb barátnőjét egy fiúra.. hát nem mondom,elég sértő volt!:D Nagyon örülök neki,hogy mindig egy olyan mennyiségű részekkel lepsz meg,hogy nem kell az miatt aggódnom,hogy talán túl rövid vagy talán túl hosszú,hanem mindig pont jó hosszúságúra sikeredik..:D Jaj,az a közös Micimackó filmnézés olyan aranyos és romantikusra sikeredett..:D meg nagyon rendes volt Zayn-től,hogy vett egy új bögrét Deon-ek,még csak nem is akármilyet,hanem Micimackósat!:D Nagyon tetszik a probléma megoldása Zayn elüldözése...:D kíváncsi vagyok,hogy a terve befog-e jönni.:D Elég gyorsan sikerült az anyukáját meg a pasiját elpaterolni otthonról.:D és még az anyja hiszi azt,hogy csávába húzta Deon-t,pedig ha tudná,hogy pont fordítva történt..:D Az az állatkertes részen komolyan már sírtam a nevetetéstől.. istenem de vicces volt,ahogy elképzeltem..:DxD Ez az ívós játék nagyon jó ötlet,nagyon tetszett.:D Kíváncsi vagyok,hogy Zayn mit gondol róla.:D És nem kitért a válasza alól,nem ér..:D pedig én tudni akartam..:D Most a döbenetől az állam a padlót súrolja..:) nem gondoltam volna,hogy pont éjfélkor megcsókolja..:D de nagyon Örülök, de biztos, hogy lesz ennek következménye..:D most már még nagyobban a padlót súrolja az állam.. komolyan lefeküdtek?? Ezt el se hiszem..:D olyan szépen írtad le az első együttlétüket, de innentől minden megváltozik, már semmi nem lesz olyan, mint régen volt..:D Mindent vártam, de azért azt nem hogy azt mondja,”hiba volt”, hát nem így kell elintézni a dolgokat! Most haragszom Zayn-re.. Ezért most remélem,hogy megbosszulja,a dolgokat most már..:D Deon jó filmet választott.:D bosszú kezdésnek ez is jó..:D jól sült el,csak kicsi keményebben kapta vissza Zayn-tól,jól megijesztette Deon-t..:D











    VálaszTörlés
  4. itt a másik része: Milyen bunkó Zayn igaz be vallotta,hogy miért csókolta meg,mert ugye vonzó és nőből van,de amit utána mondott,az tényleg bunkóság volt,hogy tartsa a száját a média előtt,nehogy kiderüljön,mert neki ártana,hát gratulálok Zayn,ezt jól elcseszted,ennél jobban már nem is lehetett volna..Teljesen egyetértek Deon-el.. én is így reagáltam volna rá.. Deon terve sikerült elment, de mégis szomorú, már úgy megszokta és szerintem szerelmes belé csak még nincs tisztában az érzéseivel. Az anyukája tényleg mondhatta volna előbb, hogy csak a szünetre jön el hozzájuk, mert akkor szerintem is teljesen máshogy alakultak volna dolgok, de hát nem így lett!:D Remélem, hamar tisztázza az érzéseit Zayn iránt, mert biztos vagyok benne, hogy többet érez iránta, mint holmi barátság..:D már alig várom a folytatást!

    Remélem nem baj, hogy leírtam, hogy mit gondolok a blogodról.) igaz kicsit hosszú lett, remélem ezt nem bánod, mostantól számíts tőlem mindig egy kommentre, mert biztos, hogy el foglak árasztani a kommentimmel. :D
    Ui.: Elképesztően jól fogalmazol..:) Igaz, hogy nem rég találtam rá a blogodra, de már most büszkén jelentem ki, hogy egyik kedvenc blogom lett! imádom♥ Fel is iratkoztam az olvasóid közé.:) xoxo :) Teljesen megérdemled ezt a sok díjat, amit kaptál..:)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Először is nagyon nagyon nagyon nagyon szépen köszönöm, hogy írtál. El sem tudod képzelni, mennyire jól esik egy ilyen, ekkor szoktam azt gondolni, hogy megéri írni, mert vannak ilyen olvasóim, akik ennyire csodálatosak, mint Te! Hálás vagyok neked, és borzalmasan örülök, hogy ennyire tetszik a blog. Te jó ég, tényleg fogalmam sincs mit tudok erre válaszolni, annyira boldog vagyok!:') Köszönöm, hogy feliratkoztál, és a rengeteg bókot! Asdfghjkl tényleg nem tudok mit mondani, csak azt, hogy iszonyatosan imádlak! <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  5. Sziaa :) Nagyon ügyes vagy még mindig :) Jaaj, Istenemm! :)
    Ez engem is meglepett, hogy Zayn csak átmenetileg volt ott... :O Tyűűű!
    Iszonyatosan nagyon tetszett ez a rész is ^^ <3 És nagyon siess a kövivel, imáááádlaak :D
    xx, Stella

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon szépen köszönöm, hogy írtál. Örülök, hogy sikerült meglepnem Téged! Én is imádlak!:') <3

      Puszi, Azy

      Törlés
  6. Hát, szerintem örökké a kedvenc blogíróm maradsz. :D Csak így tovább, nem sok mindent tudok hozzáfűzni, csak magamat ismételném az előző részek kommentjéből..:))

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Egek, annyira jó ezt hallani ( olvasni ), mert ennél nagyobb bókot nem is igazán kaphatok!:') KÖSZÖNÖM <33333 Nekem pedig bőven elég ennyi írás is!:')

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Sziaa :)
    Komolyan, már nem is tudok semmi újat írni neked.. :) azon viszont meglepődtem, hogy Zayn átmenetileg volt ott.. :/
    imádlak téged is, meg az írásaidat is. <3
    Ja, és itt vár egy meglepi: http://icantchange.blog.neon.hu/archives/2013/02/01/2_dij/
    xx, Bius

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nem baj, nekem az számít, hogy írsz valamit! Örülök, hogy sikerült meglepnem Téged! Én is imádlak, és nagyon nagyon nagyon nagyon köszönöm a díjat!:') <3333

      Puszi, Azy

      Törlés