Prológus

Karácsony napja. Csak egy dologra tudok koncentrálni. Ma este fog bekövetkezni az a fordulat az életemben, ami kiemel a szürke hétköznapokból. Legalábbis remélem.
- Deon, drágám! - érinti meg valaki hirtelen a vállam, mire összerezzenek és idegesen kitépem a zenét fülemből megszakítva a gondolatmenetemet. 
Már rengetegszer tisztáztam anyával, hogy kopogjon a szobám ajtaján. Nem először fordul elő, hogy kisebb szívrohamot kapok.
- Tessék?
Az előttem heverő netbookomon megnyitott privát beszélgetéseimet egy perc alatt bezárom, és az új lapon felsorakoztatott legtöbbször használt oldalak közül a Google-re kattintok. Anyám elől elrejtve az összes személyes dolgomat, gurulós székemmel felé fordulok. Erősen tartom a szemkontaktust. Nem azért, mert annyira érdekel, hogy mit mond, hanem mert nem akarom, hogy tekintete elkalandozzon, és egészen "véletlen" a Facebook-ra tévedjen, ahol már villódzás jelzi, hogy ' Lucas üzent neked'. 
- Csak azt szeretném mondani, hogy pár óra múlva megérkeznek a vendégek, és még nem öltöztél át. 
Anya a harmincas évei végén tart, mégis fiatalos. Dús, fekete haját lazán engedi a vállára, mogyoróbarna szemei állandóan élénken csillognak. Vékony, már már sovány az alakja. Elegáns ruhája kiemeli gyönyörű alakját. A fekete szatén úgy simul rá, mintha csak neki készítették volna. 
A tekintetem az én két ajtós fehér szekrényemre esik. A mélykék ujjatlan ruhám ott lóg, készen arra, hogy a mai meglepetésre felvegyem.
- Oké, kikapcsolom a gépet, és készülődöm - bólintok gyorsan.
Anya megsimítja a vállam, és kimegy a szobámból. Gyorsan elköszönök mindenkitől. Kicsit fájó szível ugyan, hiszen a mint minden szünetbe, így a téliben is, mindig történik valami. Nem szeretek lemaradni az eseményekről. Eléggé átlagosnak mondható az életem, hiszen más sem elfoglaltságom sem akad, mint a társasági életemet élni. 
Elsötétül a képernyő, mire lecsukom a netbook tetejét. Kiszállok a székből, majd először a szobám rendberakására határozom el magamat. 
Tumblr_lu9zzjdsz91qdl9dfo1_500_largeHatalmas szobával rendelkezem, ez a birodalmam. Egy lépcső vezet fel ide, hiszen ez eredetileg a padlásszoba volt. A színek élénkek. A függönyök királykékek, míg a szőnyeg halványsárga színben pompázik. A falak jelenleg világoskékek, de a karácsonyi égősor felvillanyozza. Így jelenleg percenként változik a saját birodalmamat meghatározó hangulat. Egyik pillanatban még égővörös, de a következőben már nyugtató természetzöld. A bútorjaim többsége tölgyfából készült, így az nem annyira extrém.
Úgy tartom a szobám engem jellemez. Én is ilyen vagyok. Színes és merészebb, mint a többiek. Nem is sok mindenkinek tetszik, hogy nem egy nebánts virág vagyok. Gyakran aggatják rám ok nélkül a 'ribanc' jelzőt. Ennek ellenére még csak egy barátom volt. Nem hiszem, hogy emiatt lesz valakiből utcalány. A kinézetem pedig az én magán ügyem, senkinek nem kéne beleszólnia, hogyan nézek ki. Fekete hullámos hajzuhataggal rendelkezem, ami a hátam közepéig leér. Ehhez élénk kék szempárok tartoznak, és vékony, de a megfelelő helyeken domboruló alkatom van. És szeretek kicsit kihívóan öltözködni.
Tehát ezekhez eleve nem illik egy félénk lány. A mai ruhám is erről árulkodik. A mélykék ruhának nincsen pántja, ezért teljesen szabadon fogja hagyni a vállamat, míg a lábamnál szét van vágva az anyag, így előbukkan majd a combom.  De előbb még előttem áll a zuhanyzás.
Gyorsan letusolok, majd megmosom a hajamat. Egy fekete csipkés fehérnemű szettet választok. Még mindig ebben szaladgálva a szobámba megszárítom a hajam. A füstölő szerencsére nem égett le, ezért finom illat lengi be a helységet. A fények szüntelenül váltják egymást, engem pedig elkap a karácsonyi hangulat. Hatalmas sminkkészletemmel ízlésesen kifestem magamat. Ezeket a teendőket elvégezve felhúzom magamra a kisestélyimet. Beleakasztok egy nyakláncot madár alakú medállal, majd felveszem a hozzá illő fülbevalót, gyűrűt és karkötőt is. A kedvenc parfümömből magamra fújok egy keveset. Miután a magassarkúmba is belebújtam már kopogtatnak az ajtómon.
- Itt vannak a vendégek, Deon! Gyere le!
Még mindig nem tudom mi annyira fontos, hogy pont karácsony napján kell bejelenteni, mint holmi ajándékot. Csak annyit sikerült megfigyelnem, hogy anya pár szobát lezárt előttem, és tilos volt a belépés. Ki tudja, hogy mit tervezett, és mik lesznek a régi szobák helyén? Annyi biztos, hogy amikor legutóbb így készültek valamit bejelenteni, nem lett jó vége. Egész pontosan válás és immáron lassan fél éve egy mostohaapa.
Nagy levegőt veszek és kifújom. Leoltom a hangulatvilágítást, elfújom a füstölőt, és kilépek.
Az előttem lépkedő anya lépteit nézem, valami azt súgja, hogy a meglepetés már lent vár, és annál jobb, minél később szerzek róla tudomást. Tekintetem egy perce sem emelem fel, csak mikor a fekete magassarkúm vége koppan a padlón. Végül azonban megtörténik. Azúrkék szempárom elszakad a parkettán visszaverődő karácsonyi világításoktól, és felpillantok. Rögtön azután ráncba is szalad a szemöldököm, ami egy ideig nem is változik.
Leforrázva bámulom a mostohaapámat és a mögötte szmokingba öltöztetett srácot. Azt hittem, hogy csak kettesbe elmegyünk valahova, hogy én is jól érezzem magamat. Azt hittem a meglepetés nekem fog szólni, nem neki. Tudja, hogy nem bírom az új apámat, akit kénytelen vagyok elviselni, mint egyetlen felnőtt férfit az életembe. Ugyanis a vér szerinti boldog az új családjával, de köszöni szépen, neki elég belőlem hetente egy hívás. 
- Anya, mi ez az egész? - suttogom dühösen a fülébe, szemeim villámokat szórnak.
- Mindjárt megtudod - kacsint rám sokat tudóan, amitől a falra mászom.
Szokása, hogy nem vesz a véleményemről tudomást. Soha. Az ovális asztal az ebédlőben vár ránk. Pár szál gyertya van az asztal közepén. Igazon hangulatos lenne, ha nem ilyen körülmények között kéne vacsorázni. Mielőtt leülhetnék köszönnöm kell a vendégeknek. 
- Jó estét, Yaser! 
Csak állok, mint egy tuskó, mivel nem szoktam ennél többet mondani neki. Nem kedvelem, ezért nem fogok se puszit, se semmi mást sem szolgáltatni. A vele tartó fiúval sincs másképp. Ahogy jobban megnézem magamnak rájövök, hogy hasonlít az apjára. Ugyanolyan fekete haja van, hatalmas barna szemekkel és kreol bőrrel.
Anya azonban most nem hajlandó tolerálni, hogy illetlen vagyok. Kezével noszogató hatással a derekamnál egy kicsit meglök.
Kezet rázok Yaser-rel, és bemutatkozom az ismeretlen fiúnak.
- Zayn Malik - nyújtja a kezét egy mosoly kíséretében, amit megfogok, és megrázok. Az értése kicsit összezavar, de rendezem a vonásaimat.
- Deon Cece. - Csak egy fanyar fintort villantok felé. 
- Milyen jó, hogy így összeismerkedtetek! Na, majd vacsora közben elmondom a meglepetést! - lelkendezik, mire Yaser ki is húzza előtte a széket, anya meg elpirul.
Akár egy csitri kamasz - fut át a gondolat a fejemen. Zayn úgy tűnik ellesi az apja rutinját, és a szék máris ki van húzva nekem.
- Kösz - felelem tompán, és a ruhámat rendezve leülök. Van egy rossz előérzetem, hogy mi lesz a bejelentés. 
Az asztalon elhelyezett ételből egy keveset szedek magamnak, de egy falatot sem bírok most lenyelni. Inkább halljam a hírt. Anya és Yaser összekulcsolják a kezeinket, majd ünnepélyesen anya felém néz.
- Nos, az a döntés született, hogy Yaser, illetve egy időre a fia is, Zayn ideköltöznek - mosolyog rám, de a tekintete máris Yaser felé siklik, akinek szenvedélyes csókot lehel az ajkára a 'jó' hír örömére.
Dermedten szorongatom a kezemben tartott villát. Érzem, ahogyan a tenyerembe szúródik a négy vége, és kiserken a vér. Gyorsan elengedem, majd az asztalra helyezem. 
Helyette Zayn csokoládébarna tekintetével akadok össze. Ide fog költözni? Hiszen nem is ismerem! Éljek együtt egy idegennel? Csak annyit tudok róla, hogy valamilyen bandában énekelget. Ennyi, és itt is ki is fújt.
- Mit szólsz hozzá, kincsem? - hoz vissza a valóságba anya hangja, mire megköszörülöm a torkomat, hogy összeszedjem magamat.
- Nem tudom elhinni, hogy ezt teszed velem - suttogom alig hallhatóan.
Elkeseredetten és csalódottan pislogok rá. Szavaim láthatólag meglepik őt, hiszen homloka ráncokba szalad.
- Miről beszélsz? 
Nem szólok egy szót sem, csupán kitolom magam alól a széket, és felállok.
- Elment az étvágyam, ne haragudjatok.
_mg_8954_large
Yaser megrökönyödve bámul, anya elkeseredik, míg mintha Zayn-től egy kis együtt érző és megértő pillantást kapnék. Elkapom a tekintetem, és a konyhába megyek egy kis vízért. Nagy kortyokba iszom a folyadékot, majd a poharat végül a mosogatóba helyezem. Az ebédlőt elkerülve inkább a nappaliba lépkedek, és lerogyok a kanapéra. 
A gyertya előttem még nem égett le, ezért az ujjammal a fényével játszok. Anyám annyira nem ismer, hogy azt hiszi fel fog dobni az összeköltözés ötlete? Egy könnycsepp kibuggyan a szememből. Szomorúan elmosolyodom. Nem gondoltam volna, hogy karácsony estéjén egyedül fogok gubbasztani a karácsonyfánk előtt, és sírni fogok... Mikor anyák befejezik az evést, mind a nappaliba jönnek, ahol már összeszedetten ülök a kanapén a karácsonyi műsorokat figyelve. Anya egyetlen mozdulattal kikapja a kezemből a távirányítót, megnyomja a hatalmas piros gombot, mire a képernyő elsötétül. Egy perccel később mind egy pohár borral ülünk a szobában, én pedig próbálok érett módon viselkedni, hogy reálisan figyeljem a dolgokat. Ez nem a világ vége. Csak éppen jön hozzánk két új lakó.
- Mikor fogtok beköltözni? - emelem az idősebbik és a fiatalabb Malik-ra a tekintetem.
- Hát... - piszkálja idegesen meg a haját Yaser, és anyára pillant.
- Úgy terveztem, hogy mivel a szobákat már berendeztem nekik, ezért már ma.
Félrenyelem a bort, és fuldokolva próbálom felfogni szavai értelmét.
- Jól vagy? 
- Kutya bajom - morgom.
De van bajom, ó hogy is ne lenne! Ugyanis tényleg megváltozott az életem, de nem abban a hitben, ahogyan én számítottam rá. Anyáék titokban már be is rendezték a szobákat, amíg én erről mit sem sejtettem. Ma este pedig ünnepélyesen is megduplázódott a lakók száma a házunkban. Legkisebb örömömre. 

16 megjegyzés:

  1. Sziaa :) Tetszik nagyon a történet már most.. hihetetlen, hogy mindig valami olyat hozol, amitől eláll a szavam..! imádom! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm, és hihetetlenül boldog vagyok, amiért tetszett! <3

      Törlés
  2. Jó kis kezdés lett! :) És ahogy a másik blogodat is olvasom, tudom, hogy mindig egyre csak jobb, és jobb részeket hozol, pedig már azt lehet hinni, hogy ennél jobb már nem lehetne. :) Siess a kövivel!! :) <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hálás vagyok, amiért így gondolod, sietek, azt hiszem már holnap jön is!:) <3

      Törlés
  3. áá nagyon tetszik!! nagyon jó az ötlet ahogy behoztad az 1D-t!! És kivel fog összejönni Deon?? :DD

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Nagyon szépen köszönöm! Hát nem nagy titok, hiszen a rövid leírásból is kiderül!:) <3

      Törlés
  4. OMG :OOOOO hát ez is nagyon jól indul :D várom nagyon a kövit :D sajnálom h a másik blognak mindjárt vége :'( de azért annak nagyon örülök h itt van ez a másik blog :D soha ne hagyd abba az írást, mert fantasztikus vagy <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Hú, köszönöm, már egy kicsit aggódtam egyébként, hogy nem lett túl jó kezdésnek...Én is szomorú vagyok a másik miatt, de ebben kiélhetem magamat:P Nem fogom, ne aggódj!:) <3

      Törlés
  5. Nagyon jól indul :D alig várom már az első fejezetet :D

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia! Köszönöm szépen, már meg is írtam, hamarosan jön is!:) <3

      Törlés
  6. Most kezdtem el olvasni a blogodat és nagyon tetszik amit írsz. :) Nagyon ötletesnek tartalak, már nagyon sok 1D-s blogot olvastam, de ez volt az eddigi legjobb. :) Izgalmasnak ígérkezik és már tűkön ülve várom a tizedik részt. ^^

    U.i.: Nagyon jó fantáziád van. Én sosem tudnék ilyet írni. Gratulálok. :)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon köszönöm, sokat jelentenek a szavaid. :')

      Puszi, Azy

      Törlés
  7. Szia!
    Bele kezdtem a blogod olvasásába és valami fantasztikus ez a történet!
    Nagyon szépen fogalmazol és szerencsére a kedvenc bandámról írsz!
    Továbbra is olvasni fogom az írásaidat, mert nagyon jó!
    Remélem majd az én történetem is elnyeri tetszésedet!
    Szia Dorcsika58

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Juj, nagyon örülök, hogy így gondolod, ez sokat jelent! :') <3 Ha lesz egy kis időm benézek hozzád!

      Puszi, Azy

      Törlés
  8. Most kezdem csak olvasni!:) De igérem hogy ki fogom olvasni!/Sári/

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Nagyon édes vagy, de csak ha kedved van, meg persze időd! <3333333

      Puszi, Azy

      Törlés