2. rész - Ennél rosszabb nem lehet

A tegnapi hó maradványának már nem nagyon van nyoma az úton. Helyette latyakká változott. Nem haladok gyorsan, csak épp annyira hogy a fiúk lemaradjanak mögöttem. De amikor beletapos a kocsit vezető Louis a gázba, akkor én is hasonlóképpen teszek. Eszembe sincs, hogy alulmaradjak. Eléggé nehéz tartani a kormányt, hiszen csúszós az út. A fekete kocsi elhúz mellettem, bennem pedig felmegy a pumpa. Dühösen még jobban taposom a gázt, nem törődve, hogy kezdem elveszíteni az irányítást a jármű felett.
Már messziről kimagaslik a pláza havas teteje, de még mindig mögöttük hajtok. Szerencse, hogy ez nem egy forgalmas utca és út, hiszen még nem vagyunk a plázánál. Akörül bezzeg rengeteg autó száguld el. Tehát még előtte meg kell őket előznöm. Előre dőlök, és határozottan még egy kis gázt adok, annak ellenére, hogy tudom, hogy nem kéne. Mégis megteszem.
A kereszteződés előtt megcsúszik a motor kereke. Kisiklom, a motor oldalára dőlve felborul. A csuklómmal lefékezem magamat, így az arcomat megvédem az ütésektől. A térdem roppan egyet. Zakatoló szívvel maradok a földön, és már érzem, hogy a könnyek ellepik az arcomat. A fájdalom, a düh, az idegesség és a feszültség így távozik belőlem. Legnagyobb szerencsém, hogy még az eléggé kihalt utcán történt a baleset, és nem a kereszteződésnél csapott egy el kamion. Négykézlábra tornázom magamat, majd a leveszem magamról a bukósisakot. Még fel sem álltam, de már Louis-ék kocsija fékez le mellettem. Rekordsebességgel kipattannak a kocsiból, kivéve Zayn. Ő ráérősen kászálódik ki.
- Egyben vagy? - rohan felém a szöszi.
Csak esetlenül bólintok, azonban nem vagyok jól.
- Megütötted magad? - így az egészen rövid hajú.
- Kutya bajom - suttogom elhaló hangom. A könnyeim már elapadtak, azonban még a szemeimet így is ellepik. 
- Mi történt? - segít fel óvatosan a göndörke, miközben esetlenül rá kell támaszkodnom.
- Megcsúsztam az úton - vonom meg vállam, kezemmel letörlöm az utolsó könnycseppet is az arcomról.
Elengedem a zöld szemű vállát, és a motor felé vánszorgok, majd felállítom.
- Inkább menj kocsival! - javasolja a legidősebbnek tűnő srác, a vezető.
- Nem adom más kezébe a motorom!- jelentem ki határozottan, miközben tekintetem közöttük cikázik. Egyiküket sem ismerem, kizárt, hogy rájuk bízzak valamit, ami fontos számomra.
- Akkor valaki majd elkísér - erősködik, míg a többiek buzgón bólogatnak, kivéve Zayn. Ő a telefonjába merülve álldogál, még véletlenül sem nézne rám. Szóval őt nem érdekli a testi épségem, oké, lejött.
- Mondjuk Zayn - lép a tetkós bandatag felé a mogyoróbarna szemű, és kicsit meg is löki, hogy ösztönözze a tettre.
- Kizárt! - rázzuk meg hevesen egyszerre a fejünket.
- Nincs kifogás! Szóval, most Zayn fogja vezetni a motort, úgyis imádja őket, és elvileg már megvan a jogsija, amíg te... Ne haragudj, hogy is hívnak? - hagyja félbe a mondatot a legfiatalabbnak tűnő tag, majd rám emeli hatalmas zöld szemeit.
- Deon, de nem fogok mögé ülni! - csapkodok magam körül idegesen a kezeimmel.
- Ó, dehogyisnem - nevet fel a kocsi tulajdonosa.
- Én meg nem fogom ezt a szart vezetni! - mutat a motoromra Zayn.
- Nem szar, mégis hogy képzeled, hogy csak úgy lehordod? - csattanok fel. - Még nem is vezetted, honnan tudod milyen?
- Öt fontba fogadok veled, hogy amíg vezetem egyszer tuti meg kell állnunk, mert egy romhalmaz! - fonja össze maga előtt a kezeit, miközben elég lekicsinylő pillantásokkal díjazza a robogóm.
- Benne vagyok - fogadom el magabiztosan az ajánlatot, miközben kezet rázok vele.
A szöszi, a göndör, a vezető és a tüsi hajú eddig érdeklődve figyelték a jelenetet, azonban most sokat tudó mosoly kúszik fel az arcukra, majd büszkén beszállnak a már korábban említett autóba. Egy percen belül már nyomuk sincs. Jellemző, hogy kerítőt játszanak. De semmi nem lesz Zayn-nel erre mérget vehetnek!
Zayn kipattintja a letámasztót, és felül. Int a fejével, hogy üljek mögé. Sóhajtva foglalom el a mögötte lévő helyet. A bukósisakot, most én sem viselem, hanem a csomagtartóra biztosítom.
Eléggé sokáig elbíbelődök vele, húzom az időt, hogy elkerüljem azt a részt, amihez semmi kedvem.
- Ne legyél már ilyen! Baszd meg, nem kell megcsókolnod, csak hozzám kell érned! - támad nekem, mire befejezem a kotorászást, és felé fordulok.
- Oké, nyugodj már le! Istenem... - fújtatok, majd a számat húzva, de megteszem, amit kér.
Vékony karjaimat átfonom a derekán. Érzem a lapos, ám izmos hasát, hiszen a bőrkabátja nincs összehúzva rajta. A hideg ellenére teste meleg.
- Ha ilyen erősséggel fogsz már a következő kanyarban le zuhansz, de legalább enyém lehet a szobád, ha kinyiffansz! - nevet fel lazán.
- Kuss, és csak vezess! - vágom a fejéhez mérgesen.
- Te tudod! - kacsint rám azzal a bosszantó mosolyával.
Végre beindítja a motort, és kimegy az útra. A szél belekap a hajamba. A baleset miatt tartok tőle, hogy megint esés lesz a vége. Nem bírom végignézni az utat. Szememet erősen leszorítom, és végre teljesen átkarolom a testét. Furcsa, de nem sokkal később már biztonságba érzem magamat. Azért még görcsösen szorítom, nem merem elengedni.
A kereszteződésen is gond nélkül átjutunk. Hamarosan beérünk a pláza parkolójába, ahol már ott állnak a fiúk a fekete kocsi körül. Leszállok a motorról, és önelégülten Zayn felé nézek.
- Nem kellett megállni, nem egy roncs. Otthon kérem a pénzem.
- A hazaútról is beszéltem édesem - vonja fel a szemöldökét, miközben szája szegletében már egy jó nagy vigyor bujkál. Keresem a szavakat, de nem tudok megszólalni. Zayn csapdába csalt!
- Rohadj meg! - vágom végül hozzá. A fiúk hurrogni kezdenek, én pedig ott hagyva őket elindulok a bejárat felé.
Rögtön a fehérnemű volt felé veszem az irányt. Már a kezembe szorongatom a bankkártyámat. Nem kell elítélni, minden egyes centért megdolgoztam érte a nyáron. Egy könyvtárban segítettem eladóként. Eléggé sok időmet töltöttem ott, de megérte, mert most a sok pénz csücsül a számlámon. Amit arra költhetek, amit imádok : fehérneműk! Hatalmas mosollyal az arcomra lépek be a rózsaszín színben pompázó helyiségbe. Nem kell sokat tétováznom, máris belevetem magamat az üzlet soraiba, miközben szaporán kapkodom le a megfelelőbb darabokat. Sajnos fehérneműt nem lehet próbálni, pedig szívesen megtenném az összessel!
Mikor már közel vagyok a határhoz, leállok, és inkább a kasszánál fizetek. A szatyrot magam mellett lóbálva sétálok el a különböző butikok között, mikor a telefonom csörgésére kapom fel a fejemet. Gyorsan fogadom anya hívását, majd az órára nézve bólintva nyugtázom, hogy tényleg elszaladt az idő, és indulnom kell. Nem érdekelnek a fiúk, nem szánok egy percet se a keresésükre. Kisietek a parkolóba, majd a motoromra pattanok. Nem érdekel, hogy elveszítem-e a fogadást. Még egyszer nem leszek hajlandó felülni mögé. A sisakot a fejemre húzom, gázt adok, és hazahúzok.

Zayn eléggé mérges volt, amiért nem vártam meg őket, de így nem is köszöntem el a fiúktól, amit meg nem bánok. Ahogy azt sem, hogy kihagytam még egy motorozást vele. Ebédre megérkeztek a lány testvérei. A nővére kedvesen viselkedett, de a kisebbek ellenszenvesen pillantgattak rám, ami igazán rosszul esett. Főleg Saffától, hiszen imádom a gyereket. Persze jó képet vágtam az egészhez, nem foglalkozva azzal, hogy nem szeretnek. Majd megbékélnek ők is a helyzettel, csak egy kis idő kell nekik.
X_9d8245af_large_largeAztán olyan négy fele elmentek, én pedig felszabadultan sóhajtottam. Egyedül Zayn volt, aki még gyűlölt itt, de őt én is, tehát nem téma.
A szobámban az újonnan vásárolt fehérneműket próbálom, ha már nem lehetett a boltban. Az első egy rózsaszín szett, aminek a két melltartó részénél középen meg van csavarva az anyag. Érdeklődve bámulom magamat a tükörbe, miközben körbeforgok, hogy mindenhonnan jól lássam hogyan áll.
Kopogást hallok, mire elemelem a tekintetem saját magamról, és az ajtóra meredek.
- Fehérneműben vagyok, mindjárt felöltözök! - ordítom ki, és gyorsan valami ruhadarab után nézek.
- Már úgyis láttalak, szóval nem nagyon érdekel - jön be a szobámba a nem kívánatos személy, nem törődve azzal, hogy hiányosan vagyok öltözve.
- Mégis mit képzelsz magadról? - háborodok fel, és megpróbálom kitolni a szobámból.
- Ugyan, nem olyan jó a tested, hogy kínos legyen takargatni - röhög fel, miközben kezeivel megfogja az enyémeket, és lehámozza a mellkasáról.
- Kapd be, Malik! - dühöngök - Ma már másodjára látsz így!
- Nem nagyon érdekelsz, szóval nem kéne emiatt aggódnod! - csóválja a fejét. - Mindegy. Azért jöttem, mert  anyukád hív, hogy együtt tévézzünk az este - húzza a száját.
Neki sincs több kedve, mint nekem, ezért fontolóra veszek valamit.
- Zayn, mi lenne ha elhúznánk valahova, hogy ne kelljen itt maradnunk?
Ellenség helyett, most szövetségest látok benne.
- Mire gondolsz? - fonja össze a karjait maga előtt, és érdeklődve mustrál.
- Egyszerűen csak lógjunk ki a tetőn keresztül. Ha mindketten kiszökünk nem lesznek mérgesek ránk - vázolom a helyzetet, ő pedig aprókat bólintva ért egyet.
- Benne vagyok. De most, mert szerintem öt percen belül feljönnek, hogy menjünk le! - grimaszol, majd végig néz rajtam. - Öltözz fel, mert megfázol!
- Okés, sietek - ígérem meg neki, majd az első kezembe akadó ruhákat magamra húzom. Csak egy pulcsit veszek fel, de a kabátomat sehol sem lelem.
- Baszd meg Deon, csipked már magad! - dorgál le Zayn, mikor már egy perce kutakodom.
- Ne ordítozz már, csak nem tudom hol hagytam - panaszkodom, miközben az ágyam alá is benézek.
- Majd odaadom az enyémet - sürget, és végül megint meg fog a karomnál fogva és kitol az ablakon, ami a tetőre nyílik.
Éppen csak kiérünk, és behajtjuk magunk mögött az ablakot, mikor a szobám ajtaja kitárul, majd belép anya. Visszafogott lélegzettel guggolunk a tetőn, várjuk, hogy kimenjen. Szerencsére nem sokáig csodálkozik a szobámban, kimegy, miközben Yaser-től is kérdezősködik hollétünk felől.
Fellélegzek, és Zayn-re emelem a tekintetem.
- Mit csináljuk most? - kérdezem az alsó ajkamat harapdálva, miközben izgatottság járja át a testem minden részét.

8 megjegyzés:

  1. jajj itt már forr a levegő köztük, ha még nem is veszik észre :D imádom ezt a történetet is. <3 puszillak, Bius <3

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Nagyon szépen köszönöm. Sokat jelent.
      Puszi, Azy:)

      Törlés
  2. Szia!

    Na végre találtam egy új normális,kiszámítható,de mégis izgatottsággal teli történetet! Most kezdtem el olvasni,és nekem nagyon tetszik.Remélem,hogy hamar hozod a következő részt,már alig várom!
    Az a másik dolog,hogy imádom a Zaynes blogokat, de ha ez a blog bárkiről szólna még akkor is tetszene.Gyönyörűen írsz, ráadásul finoman fogalmazod meg a mondatokat. Ahogy az előttem lévő kommentelőnek is feltűnt,már nekem is,hogy nem is veszik észre de a szikrák ott vannak köztük.
    Várom a következő részt! :)

    Ölel, Vashappenin'?

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Előszöri is köszönöm. Nagyon boldog vagyok, amiért írtál. A részekkel sietek ahogyan tudok. Ú, nagyon örülök, amiért így gondolod. Köszönöm szépen, hogy kommenteltél és remélem, hogy élvezni fogod a következő részéket is.:)

      Puszi,Azy

      Törlés
  3. te jó isten :D nagyon jó rész :D nagyon forr a levegő :D imááádom ahogyan írsz :D csak így tovább :D nagyon várom a kövit kíváncsi vagyok, h mit fognak csinálni :D <3 *-*bubi*-*

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen, hozom amint csak tudom. Örülök, hogy írtál.:)

      Puszi,Azy

      Törlés
  4. Nagyon ügyesen írsz! :) Csak így tovább! Következő részt hamar! :D ;)

    VálaszTörlés
    Válaszok
    1. Szia!

      Köszönöm szépen. Sietek a következővel. Köszi, hogy kommenteltél.:)

      Puszi, Azy

      Törlés